Bár Amerikában ölre mentek az emberek a káposztababákért, nálunk ma is post-Buci Baba tüneteket okoz a rettentő másolat.
Nemrégiben azt tudakoltam a Tó-retró Facebook követőitől, hogy emlékeznek-e még Buci Babára, és milyen érzelmeket őriznek a kis műanyag „tüneménnyel” kapcsolatban. A feltörő nosztalgia eleinte rózsaszín ködbe vonta a profilt, ám hamar felszínre törtek a sötétebb emlékek is. Több retróbarátunk számolt be álmatlan, átsírt éjszakákról amikor ő maga vagy gyermeke először találkozott a Bucival, és e traumán csak a förmedvény eltávolítása segített. Az általam post-Buci Baba szindrómának elnevezett tünetek pedig meglepően sok embernél aktiválódtak újra a magyar „Annabelle” (aki nem ismerné az eredeti Annabelle-t, egy horrorfilm címszereplő babája) említésére. Vajon miért siklott így vakvágányra a szépreményű baba sorsa mire hazánkba ért?
„Buci Baba vigyázz rám…” így szólt 1985-ben az unalomig ismert TV reklám egyik sora, ám az akkori gyerekek jó része nem értett teljesen egyet ezzel a felszólítással. Ők inkább azt szerették volna, ha valaki más vigyáz rájuk, amíg a baba a közelben van. Pedig 1985-ben a Skála Coop szinte biztosra ment a hazai forgalmazás megindításával, mivel addigra az eredeti Cabbage Patch Kid (káposztaföldi vagy káposztafej kölyök) Amerikában minden idők egyik legnagyobb hisztériáját indította el. Ott 1983-ban került piacra a baba eredetije, és noha a konkurencia mozgó, bepisilő, kacagó babáihoz mérten szinte kőkorszakinak minősült, mégis volt két újítása, amik miatt révbe tudott érni.
A baba neve arra utal, hogy Amerikában (és még jó néhány országban) a csecsemőket nem a „gólya hozza”, hanem káposztaföldeken „teremnek” a káposztafejekben. A baba gyártója (Coleco Industries) zseniális ötlettel „valódi csecsemőként” adta el a termékeit, hiszen a szokásos kellékek mellé születési anyakönyvi kivonat társult. Emellett egy évvel a vásárlás után a tulajdonos születésnapi köszöntést kapott, melyhez mellékelték az adoptációs levelet(!) így gyerek (vagy ne szépítsük, sok felnőtt is) teljesen szülőnek érezhette magát. A teljes illúzióhoz még kellett a másik ötlet is, miszerint nem készült két azonos baba. A káposztafej babákat számítógép tervezte, mely folyamatosan változtatta a szemet, a hajat, a ruhát, arcformát és egyebeket, így mindenkinek „saját” gyermeke lehetett a szántóföldről. Nem csoda, ha mindent elsöprő hisztéria alakult ki!
Egy 1984-es káposztafej eredeti csomagolásban. Hááát…
A tavaszi bevezetést követően 1983 és 1984 karácsonyán az emberek szó szerint verekedtek a babákért. Akadt olyan kisváros, ahol egész éjszaka a bolt előtt aludtak az emberek, majd a reggeli nyitáskor kitört a zavargás. Több ezer fáradt, dühödt vásárló rohamozta meg az áruházat, ahol végül már baseball ütővel(!) kellett védekeznie a tulajdonosnak. A végeredmény egy lerombolt bolt, egy törött láb és négy kórházi ápolás lett. A babák ekkor 20 dollárba kerültek a polcokon és 50 dollárba a fekete piacon, de volt olyan, aki ennél is többet költött. Sokan karácsony előtt kifizették a 657 dolláros jegyet és átrepültek Angliába, ahol készlet már igen, de hisztéria még nem volt. Az érdeklődés és a siker akkora volt, hogy Sophia Loren filmcsillagot paparazzók lencsevégre kapták, amikor a kedvenc káposztafejével együtt jelent meg egy üzleti vacsorán.
Persze az „élelmes” üzletemberek Amerikában is rendre megjelennek a kiváló ötleteikkel, és a káposztababa nekik igazi aránybányát rejtett. Többen is jelentkeztek az Egyesült Államok különböző rendőrörsein, hogy csúnyán átejtették őket. Egy cég ugyanis 34 dollár 95 centért hirdette a Cabbage Patch-t, ami hiába volt duplája a baba bolti árának, karácsony előtt rengetegen lecsaptak rá. Az már csak a csomag kibontásakor derült ki, hogy egy valódi káposztafejet (az igazi zöldséget) kaptak, mely nagyjából fél dollárba került. Nyilvánvaló, hogy az előre elutalt vételárat soha nem kapták vissza. Ilyen előzmények után érkezett meg a káposztafej baba Magyarországra.
A naptár 1985-öt mutatott, amikor a Skála úgy döntött, hogy a magyar gyerekek számára is elhozza a kánaánt, és forgalmazni kezdi a káposztafejet Buci Baba néven. Bár korábban a KERMI-nél két külföldi (egy nyugat-német és egy osztrák) változat minősítését is kérték, végül a polcra egy hazai gyártmány került. Az ok prózai: a cég nem akart és valószínűleg nem is tudott volna márkában vagy schillingben fizetni a játékokért. A probléma pedig itt kezdődött. A Buci Babát ugyanis számítógép helyett „Anonymus Lajos” kisiparos és önjelölt műanyagszobrász tervezhette egy mintababa alapján, és az eredmény egyszerre volt rémisztő és lesújtó. Bár az eredeti káposztafejeket is csak hunyorítva, félhomályban és komoly jóindulattal lehetett cukinak vagy még inkább szépnek nevezni, a Buci lazán múlta alul ezt a szintet is. Ahogyan már említettem az amerikai babák fejformája, vonásai darabonként változtak, és a Buci a legrosszabbat próbálta másolni, ráadásul azt is kevés sikerrel. Az eredetileg pamutból készült vidám hajfürtöket itthon egy, a lámpa fényében bizarrul csillogó műanyagszál váltotta fel, amitől Buci inkább hasonlított egy vérszomjas nagymamára, semmint ölelgetni való kisdedre.
A helyzeten az sem segített, hogy a baba úgy került 300 forintba, hogy az átlagbér még a 6 ezret sem érte el, miközben a káposzta párhuzamot a születési- és adoptálási bizonylattal együtt kihagyták a képből. Így maradt egy ijesztő, jellegtelen ipari katasztrófa, ami nem is futott be nagy karriert (csupán amikor a vásárokban filléres gagyiként éledt újra). Az sem segített, hogy a Skála az akkoriban ritkaságszámba menő méretű reklámkampánnyal támogatta Bucit. Az unalomig ismert TV reklám mellett még egy Év játéka díjat is kiötlöttek a népszerűsítésére.
Utóbbira azonban bármelyik gyártó jelentkezhetett (3 ezer forintos nevezési díj mellett). Nem nehéz kitalálni, hogy a Buci elvérzett a megmérettetésen és a 21(!) induló között a dobogóra sem fért fel. Az első díjat a Kuckó játszóház nevű házikóforma gyereksátor nyerte el, a Buci pedig a káposztababák szerencsétlen sorsú, kommunista unokatestvéreként a feledés homályába süppedt…