Három áttervezés és 200 munkás elfogyasztása után nyitott meg, majd két év múlva tulajdonost és nevet cserélt a luxusáruház.
A budapesti Váci utca történetében szinte korlátlan távolságig merészkedhetnénk érdekes sztorik után kajtatva, de a Fontana áruház múltja talán a hatvanas évek elején kezdődik. Az 1956-os események a főváros elit utcáját sem hagyták érintetlenül, így a Váci utca 16-os szám alatt álló épület is meglehetősen lerobbant állapotban volt. Ennek ellenére valaki komoly potenciált látott a helyben, mert 1963-ban itt nyitotta meg az ország első olasz éttermét, a Napoletánát.
Az mindenesetre biztos, hogy az ötlet kiagyalója nem forgott várostervezési körökben, hiszen a földszintes épületre ekkor már kilövési engedély volt életben. A talján konyha rejtelmeivel ennek ellenére hét éven át ismerkedhettek az erre járók, hiszen csak 1970 végén kellett máshová költöztetni a vendéglőt. Stílusosan azt is mondhatnánk, hogy akkoriban eléggé adagio ment a tervek megvalósítása.
Az akkori tervek egyébként egészen másként festettek, mint ahogyan végül az utca a 80-as években megújult. Már akkor is úgy gondolták, hogy a 16-os és 18-as szám alatti butiksorokat lebontják (így is történt), de ezenkívül minden más lett volna. A divatház nem a Fontana, hanem a Taverna Hotel helyén készült volna el (vagyis a 20-as szám alatt), Éva Udvar néven. Ezt a szemben felépült Ádám Udvarral egy üveg függőfolyósó kötötte volna össze a Váci utca felett.
A 16-os szám alá akkor még nyolcemeletes lakóépületet terveztek. Persze átgondolni bőven volt idő, lévén, hogy 1977-ig itt csak palánkkal eltakart foghíjtelkek csúfították az utcát. Na de akkor aztán belecsaptak a lecsóba!
Hat év alatt, 355 millió forintos költséggel húztak fel egy épületet, melynek egészen a megnyitásáig nem tudta senki a funkcióját. Az első kapavágások idején még luxuslakásoknak szánták az építményt, ám erről aránylag hamar letettek. Az építészeti elmebajnokság következő fordulójában már egy irodaház képe rémlett fel a Régi Posta utca sarkán, ám ezt is elvetették. Az idő és a munkások hozzáállása viszont az ötletelőknek dolgozott. Az építkezés többek között azért is nyúlt, mint a rétestészta, mert összesen 200 (nem)dolgozót kellett elzavarni a rossz hozzáállás miatt a hat év alatt. Ugyanakkor legalább a kivitelező vállalat lelkiismeretes volt, annak ellenére, hogy addig csak régi téglaépületeket tataroztak, és lövésük sem volt a nagypaneles betonépítészetről. Hát innen szép nyerni.
Azután 1983-ra varázsütésre összeállt minden! Vedres György tervei végül egy kombinált irodaház-nagyáruház kombóban testesültek meg és a Váci utca 16. szám alatt így meg is nyílt az Aranypók-Konsumex Divatáruház.
Na jó, a névadás még sem állt össze a többi dologgal egyidőben. Valójában eleinte úgy tervezték, hogy az 5000 négyzetméteres áruház a az Aranypók hálózat 95. boltja lesz a többihez hasonló választékkal, de jóval orcátlanabb árcédulákkal. A helyzet azonban két év alatt gyökeresen megváltozott. 1985-re ugyanis a hálózat már nem tartott igényt a még szinte vadonatúj épületre, és így az önállósodott. Egészen pontosan a két alapító egy külön vegyesvállalatot hozott létre az Aramex működtetésére. Hát ez a névadás még az előzőnél is rettenetesebbre sikerült!
Színtiszta nosztalgia a Tó-retró könyveiben
A külkereskedelemmel foglalkozó Konsumex ekkorra döntötte el, hogy beszállnának a kiskereskedelmi bizniszbe és a nem messze lévő Luxus áruháznál is feljebb rangsorolt bevásárlóközpontot hoznak létre, évi 7-800 milliós forgalommal. Ennek megfelelően a magyar proletárok számára megfizethetetlen butikokat hoztak létre a közös eladó terek mellett, ahol Indiai termékeket, olasz Herma, Joli és osztrák Hämmerle árukat lehetett vásárolni. Nem volt ritka, hogy egy-egy táska vagy kabát több került, mint egy féléves átlagbér. Hála az égnek ekkora már odáig is eljutottak, hogy legalább egy névadó pályázatot hirdessenek a Kádár-kori csúcsluxus új szentélyének. A kiírásban felhívták a figyelmet, hogy a név legyen kellemesen hangzó magyar vagy meghonosodott idegen szó, esetleg tulajdonnév. Fejezze ki az új, különleges választékot kínáló divatház célját és jelszavát: divat, minőség, elegancia. Hogy ezeknek a Fontana név mennyire felelt meg, azt mindenki döntse el maga.
Mindenesetre ezt választotta a több mint 3000 javaslat közül az írókból, nyelvészből és reklámszakemberekből álló zsűri, figyelembe véve többek között, hogy utal az áruház előtt álló szép kútra és a név még nem foglalt (mint pl. a nagyon sokak által javasolt Aphrodite, City, Diana, Gála, Grácia stb.). Mivel a Fontana nevet ketten küldték be, így a kitűzött 10 000 Ft-os díjat megosztva kapták meg a nyertesek.
Az áruház a rendszerváltásig hátralévő négy évben valóban a legmagasabb luxus szinonimájaként működött tovább, majd az elhúzódó privatizációt követően (csak 1992-ben talált új tulajdonost) még volt néhány jó éve. 1994-ben például innen indult hódító útjára a tetőteraszon éttermet működtető Hegedűs Belló jóvoltából a Valentin nap hazai karrierje. A hányattatott sorsú áruház napjai azonban végleg lejártak, és a negyvenedik születésnapját már nem élte meg. A Váci utca 16 szám alatt pedig egy új épület magasodik hamarosan…