Több tízmilliónyi kémtechnikát pakoltak olyan autókba, amik legfeljebb biciklis üldözésben indultak volna eséllyel.
Érdekes eljátszani a gondolattal, hogy kiállunk egy közeli, forgalmas utcára vagy térre és megkérjük az embereket: mondjanak egy olyan autótípust, amit a leginkább el tudnak képzelni egy kém kezei alatt. Vajon hány járókelővel kellene beszélnünk, mire a Trabant neve elhangozna? Említenék vajon egyszer is?
Hát igen, a keleti blokk VW Golfjaként is aposztrofált mókás kis autópótléknak számos előnye volt, ám ezek halmaza nem metszette a filmek kémjeinek igényeit megtestesítőét. A hatszáz köbcentis motorocska nem csábított száguldásra, és azt a laprugós futómű sem provokálta ki az emberből. A golyóálló páncélzat és a különböző, ötletes fegyverek, rakétakilövők és miegymás pedig úgy leterhelték volna a kis aggregátot, hogy Trabi 007 a garázsból sem tudott volna kivánszorogni. Ennek ellenére a Kelet-Német titkosszolgálat, a Stasi nem kevesebb, mint 25 speciálisan felkészített Trabantot bocsátott az ügynökei rendelkezésére. Hogyan lehetséges ez?
A magyarázat igen egyszerű, ugyanis a titkosszolgálatok kötelékében szolgáló emberek az emberek döntő többségében nem olyan életvitelt folytatnak, mint a kémfilmek szereplői. Az olyan zárt országokban, mint a volt kommunista blokk NDK-ja pedig az ellenséget többnyire nem is a külföldiek, hanem az ország lázadó tagjai között keresték. A terepmunka nagy része ezért megfigyelésből, információgyűjtésből és feltűnésmentes elvegyülésből állt. Milyen eszköz lenne erre alkalmasabb, mint egy gyári színű, látható átalakításoktól mentes Trabant, mely az utcakép alapját adta a rendszerváltás előtti idők Kelet-Németországában?
A Trabant 601, melyből összesen közel 3 millió darab készült, láthatatlanabb volt, mint a legtökéletesebb álcázó technikával felvértezett bármilyen jármű.
Készül egy a hárommillióból
Fotó: Fortepan/ Bojár Sándor
A Stasinak pedig éppen erre volt szüksége. A „papírjaguár” tökéletes megfigyelő autó volt, mert sem nappal, sem éjszaka, ködben vagy napsütésben, senkinek sem szúrt szemet. Az ilyen autók bevezetőben említett méregdrága átalakítása is a megfigyeléssel és adatgyűjtéssel függött össze.
A „Stasi Trabikat” ugyanis olyan fényképezőberendezéssel szerelték fel, mely gyakorlatilag bármilyen időjárási és fényviszonyok között lehetővé tette a tökéleteshez közelítő fényképek készítését. Ehhez pedig remek partnert találtak a szintén kelet-németországi Jénában székelő Zeiss optikai vállalatban. A máig világhírű optikai cég tette lehetővé, hogy a Stasi az optikai felszereléseket tekintve köröket verjen a világ valamennyi titkosszolgálatára keleten és nyugaton egyaránt. Az elképesztő mérnöki tudás és hihetetlen kreativitás korlátlan tárháza állt a titkosrendőrség szolgálatában.
A Stasi 25 olyan, autóba építhető kamerát rendelt 1975-ben a jénaiaktól, mely infravörös, az emberi szem számára láthatatlan vakukkal kiegészítve a környezeti fénytől függetlenül alkalmas a képek elkészítésére. A Zeissnél pedig nem ijedtek meg az akkoriban szinte megoldhatatlannak tűnő feladattól.
A kamera…
A kért paramétereket úgy sikerült tökéletesen teljesíteniük, hogy a kamerába egy lézeres távolságmérésre alkalmas autófókuszt fejlesztettek ki, mely szinte nulla fényben is képes volt tökéletesen élesre állítani a kamerát. Ezt az aktív technológiát egyébként 2013-ban vezették be a mobiltelefonokban. Közel 40 évvel később…
Magát a láthatatlan fényt kibocsátó vakucsoportot a Trabant jobb oldali ajtajába építették be úgy, hogy az eredeti burkolatot egy infrafényt áteresztő anyagra cserélték. Ezt az új panelt az eredeti, gyári színűre fényezték, így kívülről senki sem láthatta a különbséget.
…és az ajtó az infravakukkal, a berlini Stasi Múzeumban
Az ügynök a fején fülhallgatót viselt, mely csipogó hangot adott, ha valaki a lézer hatótávolságába ért. Ekkor a kép készítéséhez csupán egyetlen gombnyomás kellett. Persze egy ilyen, a maga korában sci-fi technológiának tűnő rendszer nem volt olcsó. Igazából döbbenetesen drága volt!
A fennmaradt jegyzetek szerint a készülékek ára – darabonként – 215 ezer Kelet-Német márkára rúgott. Ez akkoriban közel 1 290 000 forintot jelentett, ami mai árfolyamon majd’ 65 milliót tenne ki! Ebben az összegben pedig nincs benne az átalakítás és a Trabant ára. Persze ez utóbbi 7450 márkás (kb. 45 ezer forintos) címkéje megmosolyogtatónak tetszik a teljes költség mellett. A 25 átalakított Trabantért kifizetett, mai árfolyamon több, mint 1,7 milliárd forint valóban döbbenetes pazarlásnak tűnik. De a Stasi tudott igen nagyvonalú lenni, ha saját népe megfigyelése és a kommunista rend fenntartása volt a cél.
A kém Trabik sztorija végül mégsem lett sikertörténet, mivel a titkosrendőrség éppen csak a kémek igényeit hagyta teljesen figyelmen kívül. Az autókba ugyanis nem építettek állóhelyi fűtést, ám a motor hosszú járatása nem lehetett opció egy titkos műveletnél. Az ügynökök így télen majd megfagytak a Trabantban. Ráadásul az egyébként is aprócska kocsi a belezsúfolt eszközök miatt éppen csak elegendő – de semmiképpen sem kényelmes helyet biztosított – két felnőtt embernek. Képzeljük el ezeket a viszonyokat hosszú órákon keresztül! Ez a világ bizony nagyon messze állt a filmek martinit kóstolgató, szmokingban pózoló kémjeiétől…