Így lett az úri sportnak számító vitorlázás tömegszórakozás a Balatonon az 1950-es évek közepétől.
A rendszerváltás előtti időszakban minden munkás fő vágyálma egy Balatonra szóló, családi SZOT-üdülés volt. Ez nem csak olcsó volt, de számtalan plusz programot is tartalmazott a szállás és étkezés mellett. A Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT) ugyanis olyannyira fontosnak tartotta a munkában megfáradt proletárok rekreációs nyaraltatását, hogy ezen cél érdekében számtalan üdülőhelyet hozott létre mind a magyar tenger partján, mind egyéb turisztikailag vonzó helyen az országban. Ennek nyomán a SZOT felső vezetésénél hátszéllel bírók, a kiváló élmunkások és a szerencsések minden második évben a Balatonon vagy valamelyik árnyas hegyvidéki SZOT-üdülőben nyaralhattak. Az igény persze óriási volt, hiszen már 1960-ban a szakszervezetek szövetsége 2 845 000 tagot számlált, azaz tömörítette a munkaviszonyban álló dolgozók 91,3 százalékát. A SZOT költségvetése egyébként a tagok befizetett díjaiból tevődött össze, ami általában az egyhavi munkabér 1%-nak felelt meg. Ennek az összegnek a jó részét fordították különböző kulturális és pihenési célokra. A nyaralásokért és az azzal kapcsolatos szolgáltatásokért a SZOT Üdülési és Szanatóriumi Főigazgatósága felelt.
A szakszervezeti üdültetés már közvetlenül a II. Világháborút követően megindult az 1950-es évek elején. Az állami tulajdonba vett kastélyok és kúriák kiváló helyszínt biztosítottak a SZOT-üdültetésnek. Ehhez eleinte egyszerűbb gasztronómiai és kulturális szolgáltatások kapcsolódtak: félpanziós ellátás, koncertek, helyi szórakoztató versenyek, könyvkölcsönzés, majd 1956-tól a SZOT egyik legnagyobb vállalkozásaként a vitorlázás. Ekkortól szelte a magyar tenger habjait ugyanis a SZOT egy tucat vitorlásból álló alumínium-flottája, amelyek fedélzetén a SZOT-üdülésen résztvevők igen kedvezményes áron ki is próbálhatták a korábban csak úri sportnak számító vitorlázást. A SZOT rendkívül büszke volt a flottájára, így minden évben a Balatoni Napok rendezvénysorozatot a SZOT-vitorlások nyitották meg Siófok és Füred/Tihany közötti lampionos felvonulásukkal. 1957-től az ezüstösen csillogó flotta néhány kiváló hajója már részt vett a legjobb vitorlásoknak megrendezett Kék Szalag Vitorlásversenyen is.
A hajók rendkívül népszerűek voltak, és hol a SZOT-üdüléseken résztvevőket, hol nemzetközi küldötteket, hol pedig megjutalmazandó úttörőket szállítottak a vízen.
Imádja a Balatont? Ne hagyja ki a magyar tengerről szóló sikerkönyveinket vagy válogasson Balaton témájú posztereinkből! Irány a Tó-retró webshop!
A vitorlásokat a balatonfüredi hajógyárban tartották karban, sőt az 1960-as évektől itt jött létre a SZOT égisze alatt a vitorlástelep is. Ezt a helyet a Magyar Vitorlás Szövetség, a Balatoni Intéző Bizottság és a Szakszervezetek Országos Tanácsának Üdülési és Szanatóriumi Főigazgatósága közösen hozta létre, és hajótárolókat, műhelyeket, létesítményeket foglalt magába. Itt tárolták és javították a SZOT sétavitorlásokat, valamint a Magyar Vitorlás Szövetség kötelékébe tartozó versenyző egyesületi vitorlás szakosztályok nagyhajós parkját. A telepen a munkásfiatalok a nyári főidényben vitorlás tanfolyamokon vehettek részt, természetesen a SZOT szervezésében. Szükség is volt egy ilyen karbantartó helyre, hiszen a SZOT hajókon a 60-as években 40-50 ezer ember szórakozott, ez a szám pedig a kétszeresére duzzadt, miután a vitorlásokhoz újabb hajók csatlakoztak.
1966-ban egy igazi katamarán is hadrendbe állt a klasszikus vitorlások mellett. A váci hajógyárból a Dunán és a Sió-csatornán úsztatták le a Balatonra a tó első kéttestű hajóját, amely Balatonfüreden állomásozott később a SZOT-flotta tagjaként. A jármű testét két nagyobb törzsből képezték ki és ezeket fedélzeti résszel kötötték össze. Az így épített vízi jármű igen jól bevált a Balatonon, elsősorban azért, mert kis merülésű volt, a 15 méter hosszú hajó alig 50 centiméteres vízben is közlekedhetett. Az új jármű volt a tó első strandhajója, amelyet egy balatoni és két dunai sétahajó egészített ki a SZOT kötelékében. Ez utóbbiak vitték a magyar üdülőket Szlovákiába, Ausztriába, illetve Jugoszláviába és Romániába. A balatoni hajózást egyébként a Kádár-korban teljes egészében kisajátította a SZOT, így még a MAHART hajóira is ők árulták a jegyeket. De a rengeteg hajós program között, a legnépszerűbb a balatoni vitorlázás volt, amely 1956 és 1987 között működött.