Az „atom-optimizmus” időszakában mindenki rádiummal szépült és mosott fogat, miközben a gyereknek egy kis uránt vettek játszani karácsonyra.
Ha ma az atomenergiáról esik szó, akkor jobbára a bombák vagy az atomerőművek kerülnek a fókuszba, noha a radioaktivitás felfedezése után, és különösen az 50-es években egészen megdöbbentő atommánia uralkodott el a világban. Bár hivatalosan az atomkornak vagy az atom-optimizmus korának inkább ez utóbbi időszakot nevezzük, az őrület már az I világháború időszakában szárba szökkent. Nézzünk hát néhány találmányt, melyeknek ma már az említésétől is hideglelést kapna bárki, aki hallott már a sugárbetegségről!
Henri Becquerel ugyan már 1898-ban felfedezte a radioaktivitást, ám az ipar érdeklődését inkább a Curie házaspár által azonosított rádium, az első radioaktív elem és annak tulajdonságai keltették fel. Az első világégés egyik – nem fegyverekhez kötődő – nagy találmánya a világító számlapos óra volt, melyet kis hatóanyagtartalmú rádium só segítségével készítettek. Ez az anyag a nap fényének elnyelése nélkül is tudott fluoreszkálni – úgy néhány évezredig. Bár ekkor már erős volt a gyanú, hogy az ilyen instabil elemek használata nem a hosszú élet titka, úgy vélték, hogy ilyen kis koncentrációban mégsem jelenthet komoly gondot. De jelentett!
A rádiumos órák viselése kapcsán nem mutattak ugyan ki nagyobb számban jelentkező hatásokat, ám a gyártásnak komoly ára volt. A gyárakban ugyanis a munkásnők éppen úgy cselekedtek, ahogy mi is tettük az iskolában: a festéshez használt ecseteket a szájukba véve tették hegyessé, hogy a lehető legvékonyabb vonalakat tudják húzni a számlapokra. A kis mennyiségű rádium így a bőr viszonylagos védelmét megkerülve nem csak, hogy bekerült a szervezetbe, de fel is halmozódott ott, folyamatosan pulzálva a pusztító sugárzást. A munkásnők már az első hetekben nagy számban panaszkodtak makacs fejfájásra és krónikus kimerültségre, ám hamarosan foghúsgyulladás és a fogaik levesztése következett. Öt évvel a gyártás megindulása után már több esetben fordultak elő traumás csonttörések és különböző daganatok, sőt halálesetek is, ám ezeket csak a radioaktivitás szervezetre gyakorolt hatásainak mélyre hatóbb vizsgálatainak megindulása után hozták összefüggésbe a szó szerint „elnyelt” sugárzással. Akkoriban azonban még az orvosok is a hölgyek egyik legjobb barátjának tartották a rádiumot…
Ékes bizonyítéka ennek a tízes évek második felében kirobbant, sugárzó kozmetikumok által keltett hisztéria. Az termékek sikere mögött az a megfigyelés állt, hogy a sugárzásnak kitett szervezetben felgyorsul a sejtek növekedése és regenerálódása, míg az arcon használva kellemes bőrpírt és a ráncok halványulását okozza. Ennek megfelelően csak úgy sorjáztak az igen ötletes, sugárzó szépséget ígérő reklámok. A radio-kozmetikumok sorát a londoni Radior márka nyitotta meg, amely éjszakai krémet, rúzst, kompakt púdert, hintőport, hajtonikot, bőrszappant és arcpúdert is kínált hat árnyalatban. Ma már hihetetlen, de a reklámkampányuk nagy része azt bizonygatta, hogy a termékekben valóban komolyabb mennyiségű rádium van, és nem csak ráírták a dobozokra! Arról persze nem szólt a fáma, hogy vajon a cégnek volt-e érdekeltsége a fájdalomcsillapító piacon, ami komoly lendületet kaphatott a dámáknál jelentkező krónikus migrén hatására.
Voltak olyan találmányok, melyek mai szemmel még annál is rémisztőbbek voltak, hogy valaki radioaktív anyagot ken a bőrére. Ezek ugyanis hivatalosan a saját hatásuk ellen voltak javallottak. Ilyen volt például a fáradtság és levertség kezelésére kifejlesztett Neoradan tabletta. Ez a komoly rádiumtartalmú hivatalos gyógyszer azért jöhetett létre, mert a sugárzásnak kitett embereken megfigyelték a kedélyállapotuk és energiaszintjük – átmeneti – javulását. Igaz a fentebb már említett sugárzás okozta kimerültség gondoskodott róla, hogy folyamatosan legyen igény a tabletta okozta „sugárzó” jókedvre. Hasonlóan furcsa ma már, hogy létezett rádiumos fogkrém is, Antiride néven (emlékszünk még az órafestő munkásnőkre, akik először a fogaikat veszítették el?).
A használat alapja itt a sugárzás erős fertőtlenítő hatása, hiszen ezt még a baktériumok sem élhetik túl.
A legdöbbenetesebb azonban az, hogy ezek a kozmetikai szerek még Hirosima után másfél évtizeddel is forgalomban voltak annak ellenére, hogy a kivezetésükkor végzett vizsgálatok alapján az 1920 években gyártott kenőcsök még mindig ugyanolyan intenzív sugárzást bocsátottak ki, mint amikor elkészültek. Ekkorra azonban már több különböző megbetegedést és tünetet is összefüggésbe tudtak hozni a radioaktív sugárfertőzéssel. Az egyik legjobb példa a 40-es években nálunk is forgalmazott „Thorium X” kopaszodás elleni szer (szintén a sejtnövekedés serkentette elméletben). Nagyjából a készítmény piacra dobása után ugyanis egyre nagyobb számban keresték fel a bőrgyógyászokat olyan férfiak, akiknek daganatok nőttek a kezelt területen. Ráadásul a kenőcskúrák az esetek 80 százalékában nem is serkentették a haj növekedését.
Jöhet még néhány jó sztori a 80-as évekből is? A Tó-retró könyveivel garantált a szórakozás!
A cikk végére hagytuk a – gyakorló apaként – számomra legszörnyűbb találmányt, egy sugárzó gyerekjátékot! Pontosabban az amerikai Gilbert No. U-238 Atomic Energy Lab. fizikai kísérletező készletet.
Ezt az 1951-52 árult förmedvényt a mai napig a legveszélyesebb gyerekjátékként tartják számon. A készlet többek között Geiger-számlálót, elektroszkópot, spintariszkópot (ez láthatóvá teszi az atomvillanásokat), Wilson felhőkamrát, használati útmutatót, és ami a legfontosabb, radioizotópokat tartalmazott. Bár a gyártó felhívta a figyelmet, hogy az elemek csak addig veszélytelenek, míg a tartóüvegükben vannak, ennek ellenére a vizsgálathoz ki kellett őket venni (a mellékelt Geiger-számláló használatához például az asztalra kellett tenni a mintát) és maguk az üvegcsék sem voltak törhetetlenek egy gyermek kezében. Az atom-optimizmust a legjobban azon lehet tetten érni, hogy az amerikai kormány támogatta a készlet piacra kerülését, mert az segíthetett az atomenergiával kapcsolatos félelmek és tudatlanság eloszlatásában. Óriási szerencse, hogy a radioizotópok magas ára miatt a játék mai árfolyamon kb. negyed millió forintba került, így az alacsony kereslet miatt – 5000 darab eladása után – leállították a gyártását. A fennmaradt darabok ma többnyire múzeumokban találhatók, és a sugárzásuk még hetven év múltán is kimutatható.