A diktátor feleségek és a legegyenlőbbek áruháza lazán versenybe szállt a nyugati luxusáruházakkal.
Egyhavi átlagfizetésért kínált szőrmekabát, kézben tartott melltartókkal tarkított tv-s divatbemutató, elkényeztetett fővárosi elitnek szánt kutyahacukák jellemezték a Kádár-kor nyugatias gyöngyszemét, a Luxus Áruházat. De vajon hogyan és miért jöhetett létre egy ilyen keveseknek szóló bolt a nagy egyenlősdi korában? Ennek jártunk utána.
Ahol raktárban próbálták az egyhavi átlagfizetésért kínált kabátokat
A II. Világháború utáni évtizedben a Luxus épületében szintén egy áruház működött Szivárvány néven. Ennek felújítását már 1961-ben eldöntötték és a Kereskedelmi Tervező Iroda el is kezdte a tervezést. A korabeli cikkek szerint a párt öt éves tervében az szerepelt, hogy „A Szivárvány az átépítés után kizárólag exkluzív, finom holmikat árusít majd, ennek megfelelően nevét is Luxus Áruházra változtatja.” Persze a tervezés és a kivitelezés ennél a projektnél sem ment zökkenőmentesen, az eredetileg másfél évre tervezett építkezés végül 1963 novemberéig tartott. Azt nem igazán értette a nagyérdemű, hogy miért kellett Luxus Áruházas plakátokkal teleszórni a fővárost már októberben, hiszen a létesítmény épphogy csak a karácsonyi időszakra volt képes megnyitni. A sietségnek nem csak a teljesen fölösleges reklámáradat lett az ára, de sok más egyéb is: csöpögtek a fűtőtestek, nem működött a frissen cserélt villanyhálózat és kényelmetlen, szűk volt a berendezés. A vevők sokszor a raktárban próbálták fel az egy-két havi átlagfizetésnek megfelelő pénzért kínált ruhákat, kabátokat, mert nem volt elég próbafülke. A több, mint 8 millió forintos beruházás sikerelemének tekintették az azbeszttel megerősített PVC padló létrehozását, amelyről ma már tudjuk, hogy az egészséget jelentősen károsítja.
Fehérnemű bemutató a délutáni tv-műsorban, 16-os karika nélkül
A Luxus Áruház azonban minden gyermekbetegsége ellenére ténylegesen egy csipetnyi nyugatot képviselt a 60-as évek szürke Magyarországán. Több állami vállalattal és szövetkezettel állt kapcsolatban, hogy a lehető legjobb minőségű és egyedi divatruhákat kínálhassák a vevőiknek. Itt lehetett kapni Rotschild Klára, a KGST diktátorok feleségeinek elsőszámú divattervezőinek alkotásait is. A divat magyar nagyasszonya működtette a Clara szalont a szomszédos Váci utcában, ahol nyugati mintára személyes divatbemutatókat tartottak az éppen hozzánk látogató szocialista vezetők aráinak. Különösen a jugoszláv Jovanka Broz, Tito felesége kedvelte a magyar kínálatot, aki gyakran vásárolt egyébként a Luxus Áruházban is. Az elit boltot egyébként a külföldi nagyáruházak, de leginkább a prágai Dum Modi mintájára hozták létre 2600 négyzetméteren. Volt itt divatbemutató, bál a törzsvevőknek, házhoz szállítás és méretre igazítás egyaránt. Előbbit még az akkoriban indult Magyar Televízió is sugározta, kiemelve a széleskörű és különleges fehérnemű választékot. Mielőtt azonban megbotránkoznánk azon, hogy késő délutáni idősávban miként engedhettek képernyőre a 60-as években bugyiban és melltartóban pózoló modelleket, meg kell néznünk a korabeli képeket. A felvonuló manökeneket ugyanis pizsamába vagy hálóingbe burkolták nyakig, akik a fehérneműt csak kézben tartva mutogatták a nagyközönségnek. A Luxus áruházban végezték a szocialista rendszer első nagyobb kereskedelmi közönségkutatásait is, hogy minél színvonalasabb legyen a kiszolgálás.
Ha szereti a nosztalgikus sztorikat az előző rendszerből, akkor válogasson a Tó-retró Könyvtár köteteiből!
Luxust a vidékieknek is?
A kínálat tényleg kiemelkedő volt, mind a választékot, mind pedig az árakat tekintve. Egy 1966-os újságcikk szerint például egy jól öltözött áruházi tolvaj egy átlagfizetés harmadába kerülő kartonruhát próbált meg ellopni, sikertelenül. 1966-tól a győri Richards Finomposztógyár termékeit is árulta a Luxus, illetve a korábban említett prágai Dum Modival és a lengyel Moda Polska áruházzal is kialakított csereüzletet, amelynek keretében megosztották egymással a kínálatukat. 1968-tól Budapesten a Modellháznak és a Luxus Áruháznak volt csak devizavásárlási engedélye, ami azt jelentette, hogy külföldről is beszerezhettek árucikkeket. 1967-ben nyílt meg a tiniknek szánt „teenager osztály”, ahol modern és fiatalos ruhákat, például bőr-miniszoknyát és bőrkabátot árultak. A siker pedig nem maradt el, ide járt vásárolni a fővárosi színészek, értelmiség, párkatonák színe-java, többmilliós napi forgalmat generálva már a 60-as évek második felében. Fel is vetődött a nagy ötlet, hogy a nyugati vásárlási színvonalat el kellene vinni vidékre is. Először Szegedre és Debrecenbe tervezett a Luxus Áruház fióküzletet, de ezekből semmi nem valósult meg. Később a Centrum ugyan próbálkozott a Luxus Áruház névvel vidéken, de akkor már a budapesti létesítmény külön reklámkampányban hívta fel az emberek figyelmét arra, hogy bizony Luxus Áruház csak egy van, a Vörösmarty téren.
Luxus a házi kedvenceknek is
A Luxus Áruház nem csak nevében képviselte a nívót, de ténylegesen a felső tízezernek szánta a termékeit. 1969 november 15-én például szokatlan, új részleget nyitottak: a kutyafelszerelések osztályát. A kutyatulajdonosok itt egy helyen találhatták meg kedvenceik „tartozékait: szíjakat, szájkosarakat, szobakutyusoknak párnázott, bélelt alvókosarakat, kutyamellényeket és kabátokat, vagy éppen „fogkoptató” műcsontot is. A Luxus Áruház árcéduláit – a közbeszéden túl – a sajtó is gyakran kommentálta negatívan. Nehezteltek amiatt, hogy 1970-ben – amikor 2200 forint körül volt az átlag fizetés – hogyan kerülhetett be a Luxus kirakatába egy 1100 forintos kasmírpulóver egy 1500 forintos ruhával társítva. Ekkor már érezni lehetett a forgalom megcsappanását is, amit 30-40%-os nyár- és télvégi leárazásokkal, vásárlási utalványok piacra dobásával próbált a Luxus orvosolni. 1976-ben meghalt Rotschild Klára, így az általa vezetett Clara szalon divatos ruháit felváltották a magyar iparművészek kreációi, így a Luxus Áruház továbbra is a legnagyobb divatdiktátor maradt az országban. A 80-as években csak itt lehetett minőségi nylon harisnyát kapni, és itt jelentek meg először a külföldi divatmárkák parfümjei is az illatszerosztályon.
A különleges kereskedelmi létesítmény a rendszerváltás után a Skála kezelésébe került, amely először egy Debenhams üzletet kívánt nyitni a Vörösmarty téri épületben, majd pedig értékesítették a bérleti jogot. A Luxus Áruház végül 2005-ig működött, amikor is végleg bezárta kapuit. Az áruháznak otthont adó Kasselik házat 2017-ben vette meg egy német-francia befektetőcsoport, ma a Luxus helyén a Berschka hálózat működtet ruházati boltot.