A Balaton kevesebb, mint 20 év alatt kapta meg azokat a fejlesztéseket, melyek ma is meghatározzák a tó arculatát. Vajon mennyi pénzbe került mindez mai árfolyamon?
Fotó: Fortepan/ Bauer Sándor
Ma azt mondjuk, hogy a Kádár-kor a Balaton aranykora, hiszen a közművek, szállodák és éttermek jó része ebben az időszakban épült vagy került kialakításra. A hatvanas évek második felétől a hetvenes évek közepéig valóságos szállodaépítési láz söpört végig a tó partján és ennek során épült fel szinte valamennyi, a Balaton képét ma is meghatározó szálláshely. Ha csak a legjelentősebb hotelekből szemezgetünk, akkor 1962-ben, a Balaton szállóval vette kezdetét a siófoki szállodasor létrehozása, mely az Európa 1966-os átadásával zárult le. 1963-ban adták át a Club Tihany elődjét, a Tihany Hotelt, míg a füredi Annabellát 68-ban, a Marinát 69-ben vehette birtokba az üdülők hada, de 1971-ben lett kész a keszthelyi Helikon is. Mostani cikkünkben annak jártunk utána, hogy mennyibe is került Magyarországnak a balatoni aranykor finanszírozása.
A Balaton tervszerű fejlesztése a forradalom leverése után kezdődött, hiszen az egyik nem titkolt cél ezzel a proletárok életszínvonalának és kedélyállapotának javítása volt. Az 1957 és 67 között eltelt tíz évben a népgazdaság 2,4 milliárd forintot költött el a magyar tenger fejlesztésére, ami mai árfolyamon számítva nagyjából 165 milliárdot jelent (a könnyebb összehasonlíthatóság érdekében a pénzérték index segítségével hozzuk mai árakra az akkori összegeket). Ebből a szállás- és vendéglátóhelyek építése mellett komoly összeg jutott a vízellátás megteremtésére, csatornázásra, az áramellátás kiépítésére, partfal-, járda- és parkok kialakítására. Az állam mellett természetesen a magánosok is jókora összeget fordítottak építkezésekre, egészen pontosan 1,9 milliárdot a tíz év alatt.
Ez az összeg azonban már nem is tűnik olyan jelentősnek, ha tudjuk, hogy 69-70-ben két év alatt fogyott el 2 milliárd (mai árfolyamon 120 milliárd), ami közel négyszeres növekedést jelent. Ennek nagy része, egészen pontosan 40 százaléka útépítésekre ment el (az M7 költségei nem szerepelnek a számok között), míg minden tizedik forintot a MÁV költött a partkörnyéki vasútvonalakra. Kicsit többet vitt el a szállás- és vendéglátóhelyek építése és a SZOT is beletett a költségekbe 162 milliót. Azonban még ezt a tempót is lehetett fokozni!
A következő öt évben, 1970 és 75 között sikerült további 7 milliárd forintot (ma 375 mrd) beleölni a magyar tenger szebbé-jobbá tételébe, aminek nagy része az új strandok kialakítására (feltöltések) és a korábbiak továbbfejlesztésére ment el, illetve ekkoriban már az első hullámban épült intézmények felújítása is jelentősen csappantotta az államkasszát. Összességében tehát 18 év alatt 660 milliárd forintba került, hogy a Balaton környéke ma megfelelően funkcionálhasson üdülőövezetként. Hogy ezek mekkora összegek, ahhoz nézzünk néhány érdekes példát. Az Annabella Hotel 1968-as építése mai áron számolva kijött 5,6 milliárdból, míg a Helikon Keszthelyen 4,5-be került. Ráadásul ezek a legdrágább hotelek közé számítottak.
1968 és 1972 között Touring hotelek garmadáját építették a tó környékén és az ország más részein egyaránt. Az első évben adták át az olcsó szállodát Szántódon, Agárdon, Zamárdiban és Balatonszéplakon, majd követte őket a többi hasonló házgyári elemekből pár hónap alatt összerótt építmény. Ezek éppen a másik végletet képviselik, hiszen abban az időszakban nem lehetett olcsóbban szállodát építeni ennél a módszernél. Az ilyen hotelek költsége általában nem haladta meg – mai áron – az 1 milliárd forintot. A teljes, 660 milliárdos összeget tekintve összehasonlíthatjuk a nagyságát egy mai megaépítkezésével is, hiszen a paksi atomerőmű bővítése – a tervek szerint – alig 5 és félszer kerül többe.
Hogy megérte-e egy bevételeket alig három hónapon keresztül termelő üdülőövezetre ilyen hatalmas összeget elkölteni? A válasz nem egyszerű. Ha csak a bevételeket nézzük, akkor a Balatoni régió 1966-ban 41, 1970-ben 53, míg 75-ben 107 milliárd forintot termelt (természetesen mai árfolyamon). Ha az utolsó öt évet átlagoljuk és beszorozzuk öttel, akkor kiderül, hogy 70 és 75 között nagyjából 400 milliárdot termelt a tó, szemben a 375 milliárdos ráfordítással. Ez nem tűnik túlságosan nagy biznisznek, hiszen csak bevételekről beszélünk és nem haszonról. Azonban azt kár lenne elfelejteni, hogy az akkor épült közművek nélkül ma sem lenne használható a tó környéke, és az akkoriból fennmaradt épületek a mai napig hoznak bevételeket. Érdekes eljátszani a gondolattal, hogy ha ma ennyi pénzt fordítanánk a szeretett tavunkra, vajon hogyan festene a Balaton 5-10 év múlva…?
További érdekességekért, képekért és nettó retró életérzésért látogassa meg Facebook oldalunkat!
Legyen az első!