17 év tervezgetés után még éppen ennyi ideig szolgálta a sportéletet, majd három óra alatt rommá változott a BS.
Fotó: Fortepan/ Urbán Tamás
Vasárnap lesz éppen húsz éve, hogy 1999. december 15-én az ország büszkesége, az orosz mintára épült, fedett sportcsarnok alig három óra alatt használhatatlan rommá égett – valószínűleg – egy égve felejtett díszgyertya miatt. Bár egy ilyen esemény mindig fájó, a Budapest Sportcsarnok esetében azért különösen az, mivel ez impozáns épület éppen annyi ideig készült, mint amennyit egyáltalán használták. Az első tervpályázat ugyanis 1965-ben került kiírásra, éppen 17 évvel az átadás előtt és 34 évvel a tűzvészt megelőzően.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy bár az első kiírás valóban 1965-ös, ekkor még csak álmodozás szintjén foglalkoztak. Nem úgy két évvel később, amikor a győztes tervből készült modell már nemzetközi kiállításokon szerepelt és a Műegyetem frissen átadott szélcsatornájában is tesztelésre került.
Az első terv elég látványosra sikeredett 1967 decemberében
Hogy a majdani BS lassan kilépett az álomvilág kategóriából, az két dolog indokolta. Egyrészt az országban igen komoly, fedett pályát igénylő nemzetközi tornák folytak, melyekhez minden létező létesítmény igen szűkösnek bizonyult. Másrészt a tervek alapján készült első árkalkulációban szereplő 60 millió forintos összeg közel sem tűnt rémisztőnek. Persze itt gyorsan meg kell említeni, hogy az összeg teljesen légből kapott volt, és már a következő évben, vagyis 1968-ban is 127 millióról beszéltek, ráadásul úgy, hogy a korábbi tervet jócskán leegyszerűsítették.
1968 októberében már jóval egyszerűbbé vált a terv és sokkal jobban hasonlított a végleges épületre
Az 1965-ös, Gulyás Gyula, Rimanóczy Jenő, az Iparterv főmérnökei, valamint dr. Kollár Lajos, a Buvati statikus főmérnöke által jegyzett terv ugyanis még a mai szemmel is modern és látványos volt, és leginkább a balatoni hajóállomásokra emlékeztett. Azonban ebből az álomból hamar fel kellett ébredni, és meg kellett állapítani, hogy egy ilyen tetőszerkezet kivitelezésére egy 10 ezer négyzetméteres épület léptékében a magyar, de talán még az orosz építőipar sem volt akkoriban képes (csak a kalkulált súly meghaladta egy folyami híd tömegét!). Ez okozta azt, hogy a második terv már sokkal közelebb került a végül elkészült épület látványához. Ráadásul 1971-re, a negyedik ötéves terv kezdetére kiderült, hogy az építési költség reálisan inkább 400 millió környékén mozogna, ami megközelítette a teljes sportra szánt kormányzati forrásösszeget az öt éves periódusra. Ezeket mérlegelve 1971-ben be is jelentették, hogy a BS terve asztalfiókba kerül, a negyedik ötéves terv idejére legalább is biztosan. Ám ahogy az ilyen kirakat beruházások esetében lenni szokott, csakhamar újra felröppent az építés híre.
Ehhez az kellett, hogy 1974-ben több vállalat is pénzügyi felajánlással álljon elő a Budapest Sportcsarnok javára. A Csepel Vas- és Fémművek 40, az Egyesült Izzó 30, az V. kerületi kereskedelmi vállalatok 40 milliót ajánlott fel, amit a fővárosi tanács 50 millióval toldott meg. Persze az építés bejelentéséhez az is kellett, hogy ebben az évben legyen az MSZMP kormánypárt országos kongresszusa, ahol muszáj volt egy nagy durranással előállni. Ráadásul a hurráoptimizmus odáig fajult, hogy az 1978-as asztalitenisz Európa bajnokság megrendezésére is nominált az ország az addigra elkészülő csodacsarnokkal.
Az Európai Asztalitenisz Unió pedig partnernek bizonyult az álmodozásban, hiszen a magyar pályázatot hirdette ki győztesnek és nem is sejtették, mennyire jót tettek a magyar sportélettel. A hazai szervezők ugyanis felsültek a tervvel! Már 1975-ben is jól látszott, hogy a BS-t még az úr angyalai sem tudnák 1978-ra felépíteni, így a magyar Asztalitenisz Szövetség azonnal két év halasztást is kért a rendezésre. Erről a lépésről pedig pár hónapon belül kiderült, hogy mennyire fontos, elsősorban a szovjet vezetés szemében. A hidegháború és a két világrend közötti versengés csúcsán egyszerűen elfogadhatatlan volt egy olyan blama, hogy a keleti blokk egy országa nem nyeri meg a nagyotmondó versenyt, és nem húz elő a bűvészcilinderből egy tízezres nézőszámra tervezett, fedett sportcsarnokot. Ennek megfelelően már 1975 júniusában megszületett a bejelentés, hogy szovjet pénzügyi és műszaki segédlettel megkezdődik a BS építése.
Innentől fel is gyorsultak az események, és már 1975 novemberében neki kezdtek a volt postás járműtelep bontásának, valamint a terület előkészítésének a leendő sportcsarnok, a hozzákapcsolódó szálloda és a megközelítést könnyítő Volánbusz pályaudvar számára. Bár az építés 1977-es kezdésekor bejelentett 79-es átadás csúszott egy kicsit, ám az épület 4 év alatt, 1981 decemberére eljutott a műszaki átadásig, majd 1982 február 12-ére a hivatalos megnyitóig. Az új sportcsarnok, mely ekkor a világ élvonalába tartozott, valóban impozánsra sikeredett. Az alsó részen mérve 117 méteres szélessége és 29 méteres magassága összesen 12500 fő befogadására tette alkalmassá. Küzdő tere és a beépített hűtőberendezés folytán minden fedettpályás sportesemény lebonyolítására alkalmas volt, a jeges sportokat is ide értve. Az építés költsége a 379 szobás szállodával és a buszállomással együtt végül 1 milliárd 724 millió forintra rúgott, ami közel 30 szorosa volt az első 60 milliós becslésnek.
A 17 év alatt tető alá került büszkeség végül éppen 17 évig, 1999 decemberéig szolgálta az ország sportéletét és magyarok szórakozását, hiszen kiállításokat, vásárokat és koncerteket is rendeztek benne. A baj pedig éppen a 99-es karácsonyi vásáron történt meg, amikor december 14-én éjszaka az egyik árus égve felejtett egy eladásra szánt díszgyertyát. Bár a BS berendezései még ekkor sem számítottak elavultnak, a hajnali 5 óra után pár perccel fellobbanó lángokat csak némi késéssel fedezték fel és – mivel a tűzoltó rendszer nem volt bekötve a tűzoltóságra, így – telefonon jelentették be. Hiába érkeztek meg a hívás után perceken belül a tűzoltók az épület alig három óra alatt használhatatlan romkupaccá égett. Bár felreppentek olyan pletykák is, hogy találtak a romok között egy gyanúsan összeroncsolt ATM-et, és talán a fosztogatás nyomait akarták a tűzzel eltűntetni, a hivatalos vizsgálat emberi mulasztást tárt fel. A szörnyű katasztrófa után azonban az ország nem maradt azonban sokáig sportcsarnok nélkül, hiszen utódját, a Papp László Budapest Sportarénát már 2001 augusztusában építeni kezdték és alig több, mint három évvel a tűzeset után, 2003 elején át is adták.
Legyen az első!