Úttörő kutya, kommunista ősember és Veres Pál szexológus nevelte a Kádár-kor ifjúságát a nekik szánt újságok lapjain.
A montázs fotói a vetra.hu-ról származnak
Aki a 70-80-as években a Balatonra ment nyaralni, egészen biztos, hogy a bőröndben, táskában valamilyen gyermek- vagy ifjúsági lapot is vitt magával. Ez az időszak az ilyen lapok és általában a nyomtatott sajtó igazi fénykora volt. Akkoriban egy szemernyit sem érdekelt bennünket, hogy a fiataloknak szóló kiadványok a keményvonalas pártpropaganda, a bújtatott ideológia szerkesztési elvek mentén készültek. A kor gyerekei csak nevettek a Hahota faviccein, Izgultak Kajla kalandjain vagy – a kicsit idősebbek – titokban olvasták Veres Pál levelezőrovatát. De milyen lapok is jelentették akkor a gyereklapok derékhadát.
A legkisebbek számára az „újság” a Dörmögő Dömötör volt. A lapot 1957-ben alapították és eredeti szellemiségében 1991-ig volt a piacon (a jelenleg is kapható Dörmögő érthető módon már egészen más hangulatú lap, mint a szocializmus éveiben). A név eredetileg Sebők Zsigmond mesefigurájától származott és legszebb éveiben havonta lehetett keresni az újságárusoknál. A Magyar Úttörők Szövetsége, majd 1986-tól az Állami Ifjúsági Lapkiadó égisze alatt készült folyóirat meséket, verseket, gyerekeknek szánt rejtvényeket, játékokat és barkácsfeladatokat mutatott be, és „olvasói” álltalában az óvodáskorúak közül kerültek ki. 1974-től a lap bevezette az egyoldalas kivágható mellékletet is, ám árát így is sikerült 3 forinton tartani. A hatvanas évek második felében 99 ezer, míg a tíz évvel később már 200 ezer példány talált belőle gazdára, havonta. Az iskolai évek megkezdése után a kommunista fiatalok már egy komolyabb hangvételű (és ideológiailag talán a legkeményvonalasabb) lapot kaptak kezükbe, ami nem volt más, mint a Pajtás.
Fotó: retronom.hu
A kisiskolásoknak szánt gyermekújságot először a DISZ (Dolgozó Ifjúság szövetsége) Úttörő Mozgalma adta ki 1946-ban. Később a DISZ Központi Vezetőségének oltalma alá került (1952), majd a Magyar Úttörő Szövetség szerkesztette 1957-től a rendszerváltással bekövetkezett megszűnéséig. A lap már az indulásától az ifjúság politikai nevelését célozta meg és ezt a vonalat erősítette a később ikonikussá vált Kajla is. A francia Pif ihlette kutyafigura 1967-ben tűnt fel először a lapban, majd később az újság logóállata lett, sőt önálló kiadványt is kapott. Ha mondhatunk ilyet, akkor az összes képregényfigura közül talán Kajla volt a legkeményvonalasabb, hiszen szinte minden kalandja az úttörő mozgalom és annak rendezvényei körül bonyolódtak. A Pajtás a hatvanas években 2, míg megszűnésekor négy forintos áron kellette magát (vagy kellették a tanárok az iskolában, nem egyszer 5-ös osztályzat fejében), míg előfizetésben 72 forintért lehetett megvásárolni egy évre. A kéthetente megjelenő gyermeklapot tanítási időben 300 ezer, míg a vakáció idején 80 ezer példányban vásárolták, így valószínűleg az iskolai terjesztés komoly hatást gyakorolt a példányszámra.
Aki nem szerette volna a Pajtást olvasni, vagy egyszerre több lapot is járatott, az választhatta a Kisdobost is. A 6-10 éves korosztálynak szánt lap 1952-ben indult hódító útjára, szintén a MÚSZ (Magyar Úttörők Szövetségének) óvó szárnyai alatt. Sikerét jól mutatja, hogy 1973-ban még csak 10 ezer példányban nyomták, míg az utolsó évben (1989) már 260 ezer kelt el belőle, 15 forintos áron. A felsőbb osztályosok azonban már kevésbé forgattak ilyeneket, ők már más lapok iránt bizonyultak fogékonynak.
Talán a teljes piac legérdekesebb kiadványa az IPM Junior Alfa Magazin néven megjelent négyzet alakú tudományos lap volt. Bár a Nemzetközi Újságíró Szövetség lapjának, az IPM-nek mellékleteként már 1972-ben útjára indult, önálló újságként csak 1979-től 1990-ig létezett. A lap az IPM igényes, elsősorban tudományos témáit tárgyalta gyermekek számára is érdekes formában, képregényekkel vegyítve. Ebben az újságban jelent meg Magyarországon először Asterix és Lucky Luke is, igaz utóbbi kényszermagyar neveket kapott. Mi ekkor még Villám Will vagy még magyarosabban Talpraesett Tom néven ismertük a hőst, aki gyorsabban lőtt, mint az árnyéka. A kéthavi, színes lap ára igazodott a minőségéhez, hiszen 24 forintot kellett leszurkolni érte. Ez az ár akkoriban nem volt vicces, nem úgy, mint a Hahota.
A sarjadó ifjúság favicekkel történő ellátására alapított zsebkönyv 1980 és 1992 között volt elérhető, negyedéves rendszerességgel. Megszűnésének évében 58 ezer fiatal érezte úgy, hogy 164 oldalnyi vidámság simán megér 12,50-et és mert a rossz viccek a legnagyobb túlélők, 2017 áprilisa óta újra kapható a vicclap. Ám már akkor is tisztán látszott, hogy a tréfákon kívül másra is szüksége van – különösen a pubertás korba lépő – ifjaknak, így számukra készült a legendás Ifjúsági Magazin.
A lap 1965-ös indulásakor az etikai és morális (de még inkább az ideológiai) nevelést tűzte a zászlajára. Ennek megfelelően az aktuális témák mellett komoly teret kaptak a lapokon a szexuális témák is. Bár ez volt az egyetlen olyan lap, ahol külföldi slágerlistákat lehetett találni, sőt kapitalista zenekarokról készült cikkek is megjelentek, a legolvasottabb anyag kétségtelenül Veres Pál szexológus levelezőrovata volt. A humoráról is ismert Veres a maga korában igazi celebnek számított, és irodájában a mennyezetig értek a neki címzett levelek. Valószínűleg az ő személyének is köszönhető, hogy a KISZ által kiadott lap egészen a rendszerváltásig népszerű maradt. Bár – magánkézben – még 2015-ig vegetált, régi sikereit már megközelíteni sem tudta. Az 1978 ősze előtt még fekete-fehérben megjelenő IM a legszebb időszakában 200 ezres példányszámban kelt el kéthavonta, 4 forintos áron (1989-re ez az ár már 16 forintra emelkedett). Cikkünk végén pedig emlékezzünk meg azzal a lappal, mely a legnagyobb hasznot termelte a maga idejében.
Akit ma megkérdezünk, biztosan rávágja, hogy a Kockás aztán biztosan nem volt politikával átszőtt lap, de ez nem teljesen igaz. A rendszertelenül, de leggyakrabban kéthavonta megjelenő képregényújság tartalma ugyanis a Vaillant Magazinból, a Francia Kommunista Párt kiadványából származott. Bár nem jelentek meg benne Honvédő Vörös Hősök, a képregények így is kerülték a politikailag inkorrekt tartalmakat. Ennek ellenére a Kockás fennállása 11 éve (1981-1992) alatt így is folyamatosan a támadások kereszttüzében állt, mert a kritizálói szerint pénzügyi előnyökre cserélte az oktató jellegű mélyebb tartalmakat. Való igaz, hogy Rahan, Pif és Dr. Justice kalandjai szépen hoztak a konyhára. Hiszen a Kockás egyes példányai 28 forintos költségéből több, mint 8 forint volt a tiszta haszon. Ez a 30 százalék pedig igen magasnak számított annak idején. A lap végül a Vaillant megszűnésével együtt, 1992-ben lehúzta a rolót, 38 és félezer olvasót hagyva magára. Hosszú szünet után azonban tavaly év végén újra megjelent, szinte változatlan formában gyerekkorunk kedvenc képregényújságja, a Kockás…
Legyen az első!