Egy brazil szolgálólány meséje nyitotta meg a magyarok szívét és pénztárcáját a Kádár-kor alkonyán.
Talán maga Horváth János, Magyar Televízió (MTV) filmfőszerkesztőségének vezetője sem sejtette, amikor aláírta a 900 dolláros filmóradíjról szóló szerződést a Rabszolgasors című brazil sorozatra a Globo filmes céggel, hogy minden idők legnagyobb tv-s mániáját indítja el Magyarországon. 1986. szeptember 2-án, kedd este ugyanis bemutatták a magyar tv nézőinek Isaurát, aki örökre megváltoztatta a hazai tv-történelmet. Kis hazánkban három hónapon keresztül követhettük a fehérbőrű brazil rabszolgalány sorsát a képernyőn, amely állítólag mintegy 6,5 millió embert ültetett le rendszeresen a tv elé. Isauráról, Tobiasról és Leoncióról volt szó az iskolákban, a piacokon és a munkahelyeken egyaránt. Novemberre pedig olyannyira belegabalyodtunk a történetbe, hogy megjelentek az első kabarék és negatív kritikák is az egyébként 10 évvel korábban készült produkcióval kapcsolatban. Ráadásul a pletykák szerint a néhányan annyira magukénak érezték a rabszolgalány sorsát, hogy még pénzgyűjtést is szerveztek, hogy felszabadítsák. A jószívű nézőket az egyszerű tények, miszerint ez egy fiktív sorozat volt egy XIX. századi regényből, nem érdekelték. Bár a tv-s bennfentesek szerint a pénzgyűjtés sztorija csak egy városi legenda volt, és a valóságban senki nem volt olyan hülye, hogy forintokért kalapozzon.
A kérdés azóta is az, hogy mi lehetett, ami ennyire megfogta az embereket a Rabszolgasorsban? A filmsorozat eredetileg Bernardo Guimaraes könyvéből készült, amely a XIX. században íródott, amikor a rabszolgaság még ténylegesen létező probléma volt Brazíliában. Egyébként a tv-s siker nyomán több újság is folytatásokban közölte a magyarra fordított regényt, amely 1987-ben már a könyvesboltokban is kaphatóvá vált. Tehát a mese eléggé messze állt a 80-as évek magyar valóságától, és a korabeli filmkritikusok szerint a színészek játéka sem volt igazán lenyűgöző. Az azonban biztos, hogy ez volt az első dél-amerikai szappanopera, ami eljutott hozzánk is, és hát azóta kiderült, hogy műfajban őket lekörözni nem igen lehet. Brazíliában 100 részben, 15 perces etapokban adták le a történetet, amelyet a Magyar Televízió 15 részes, egyórás sorozattá formált. S bármennyire is fanyalogtak a műértők, az országban kitört az Isaura láz.
Ezt meglovagolva az Ifjúsági Rendező Iroda eldöntötte, hogy elhozza Magyarországra a főszereplőt megformáló színésznőt. Lucelia Santos, a Skála Coop pénzén, a sorozat vetítését követően pár héttel, 1987. január 11-én szállt le Ferihegyen, hogy bezsebelje a magyarok hódolatát. Kedvesen válaszolgatott a tömérdek újságírói kérdésre, még a katolikus „Új ember” is meginterjúvolta. A néhány itt töltött nap alatt ellátogatott Kiskunhalasra, a csipkegyárba, Szentendrére és Zalaegerszegre, illetve egy koncertet is adott a Budapest Sportcsarnokban. Arról nem szóltak a sajtócikkek, hogy vajon odaadták-e neki az Isaura felszabadítására összegyűjtött összeget, de az biztos, hogy több festményt is magával vihetett a magyar fővárosból. Hiszen B. Hajdú László festőművész egy róla festett akvarellel, a Budapesti Művészetbarátok Egyesületéből dr. Szeleczky József nyugalmazott sebész főorvos pedig egy karikatúra-sorozattal ajándékozta meg.
A Rabszolgasors volt tehát az első dél-amerikai szappanopera, amely megelőlegezte a kereskedelmi tv-k későbbi sikereit. Nem hiába Isauráról nevezte el később a tv2 csoport 2016-ban sorozat-kábelcsatornáját. S hiába ért véget a sorozat 1986. decemberében, a nézők visszakövetelték azt: híresztelések terjedtek, miszerint az MTV direkt nem vásárolta meg a folytatást, de ez nem volt igaz, ugyanis annak az 1976-os produkciónak tényleg nem létezett folytatása. Amikor évekkel később Isaura történetét új színészekkel újraforgatták Brazíliában, azt már a magyar tv-sek sem hagyták parlagon heverni, és természetesen bejelentkeztek érte. Ez azonban már soha nem érte el a korábbi sorozat sikerét, hiszen a magyarok számára örökre a kicsit kancsal Izaura maradt az igazi.