Vajon volt alapja gyermekkorunk „egér a sörösüvegben” parájának, és megvédett tőle a zöld üveg vásárlása? Utánajártunk!
A képet egy hozzájuk beküldött üvegről készítették a Fejér Megyei Hírlapban, 1986-ban
Pincér – mondja a vendég – ebben a sörben egy egér van.
A pincér benyúl a pohárba, kihúzza az egeret, majd ismét a vendég elé teszi a sört.
– De, kérem – szörnyülködik a vendég – csak nem gondolja, hogy így megiszom?
– „Akkor méltóztassék végre dönteni: egérrel óhajtja, vagy egér nélkül?
Ludas Matyi 1973
Nemrégiben a Tó-retró Facebook oldalán azt a kérdést tettük fel követőinknek, retrómániás olvasóinknak, hogy a hetvenes-nyolcvanas években vajon a barna vagy a zöld üveges sör volt-e jobb. Aki nem élt abban a korban az biztosan elcsodálkozott a kérdésen, hát még az olyan válaszokon, hogy „Csak a zöld, mert abban látszott az egér!” Persze abban az időszakban – ahogy ma is – rengeteg városi legenda keringett közszájon (slusszkulcs a mosóporban, arany az 1973-as bélásban, stb., cikkünket itt olvashatják), ám a magyar kígyós tequlia (lásd egérrel dúsított üveges sör) nem tartozik ezek közé. Ebben az esetben hosszan sorolódtak a vizsgálati jegyzőkönyvek és az újságírók által megerősített, dokumentált esetek.
Bár az ilyenek – nagyon ritkán – korábban is előfordultak, a hatvanas évek elejétől egészen a rendszerváltásig évente egy vagy több alkalommal találtak „húsos sört” a forgalomban, és annak ellenére, hogy néha volt kukac a lisztben; gumi a sajtban; madzag, hajszál a kenyérben, mégis az dúsított sör kavarta a legnagyobb hullámokat. Azért írjuk ezt így, mert előfordult, hogy a vendéglőben vásárolt, lezárt sörben úszkáló, rizsszem nagyságú szennyeződésekről vizsgálat után kiderült, hogy az bizony egérürülék. Ráadásul az akkori Söripari Vállalat szerint az általuk évente palackozott 480 millió sörből 30-60 esetben fordulhatott elő szennyeződés – a kor viszonyait ismerve ennek biztosan a többszöröse volt – ami bizony meglehetősen magas szám. De vajon hogyan kerülhettek egerek a sörbe?
Egyszerűnek tűnik a következtetés, hogy a rágcsálók valamelyik összetevőbe fészkelték be magukat a silóban, és ezzel együtt kerültek a sör közelébe, azonban ez biztosan nem igaz. A sörgyári dolgozók szerint ugyan valóban vannak ott egerek, de a kész sört messzire elkerülik, ráadásul az üveg szájába dugott töltőcső túl vékony is ahhoz, hogy egy ekkora tárgy vagy élőlény keresztülférjen rajta. Marad a másik magyarázat, hogy az üveggel érkeztek…
Valójába ez lehet az igazság, hiszen az akkori tárolási lánc (a gyártól újra a gyárig) mellőzött minden higiéniát. Gyakran fordult elő, hogy a lecsúszott emberek az utcán vagy éppen a szeméttelepen gyűjtötték össze az üvegeket, és ezeket váltották vissza a közértekben a betétdíjért.
Fotó: Fortepan
Ezeken a helyeken a rágcsálók könnyedén bemászhattak az üvegbe, melynek szűkülő nyaka a kifelé úton már legyőzhetetlen akadályt jelent. Ez magyarázza, hogy miként kerültek egeres üvegek a sörgyárakba. Persze az továbbra is csak a kor viszonyait ismerők számára világos, hogy az akkori nemtörődömség és a következmények szinte teljes hiánya folytán innen már egyenes út vezetett a palackok megtöltéséig és a boltokig anélkül, hogy egy ilyen üveg bárkinek is szemet szúrt volna. Márpedig következmények nem nagyon voltak…
Bár ma is szeretünk azon füstölögni, hogy a vásárlónak milyen kevés joga van (meg persze szinte mindenen), az akkori viszonyok között igazából az „eszi, nem eszi nem kap mást” elve érvényesült. Egy olyan gazdaságban, ahol a sör- (és más) szállító várható érkezése mindenkinek be volt írva a naptárba, és, aki nem volt fürge, az bizony hoppon maradt, szó sem lehetett vásárlói jogokról. Valójában az akkori Söripari Vállalat csuklóból tolta a felelőséget a boltokra és a fogyasztókra. A bevett szöveg ebben az esetben az volt, hogy nem egyértelmű miként került az egér a sörbe (még ha a boltban, vendéglőben vásárolt lezárt üvegről is volt szó) és egyébként is az emberek nem figyelnek az üvegek tárolására, így „szegény” gyár már egeres üvegeket kap vissza. Felelősségre vonás így ebben a témában a teljes kommunista rendszerben nem is történt. Nem úgy máshol…
Az akkori Nyugat-Németországban például 1986-ban egy munkás a dobozos sörben talált egeret, és amikor ezt szóvá tette, a gyár azonnal heti egy karton sört ajánlott neki, élete végéig! (igaz ő ezt nem fogadta el és kiperelt 25 ezer márkát a gyárból). Mára pedig odáig jutottunk, hogy amikor a kétezres évek elején egy görög üzletláncban találtak egeret a sörösüvegben, a bolt vezetőjét tíz hónap letöltendő börtönbüntetésre ítélték…
Látható tehát, hogy az „egér a sörösüvegben” korántsem volt egyszerű városi legenda. Hogy mégsem halt bele soha, senki valamilyen mérgezésbe, az az akkoriak bölcs előrelátásának köszönhető. A vendéglátósok egy idő után már rutinból nézték át az üvegeket, mielőtt felszolgálták volna őket, míg a magánemberek inkább az átlátszóbb zöld üveget keresték…