Tíz dolog, amit nem tudtál a Dögkeselyű című filmről

A magyar filmgyártás egyik ikonikus alkotása a Dögkeselyű. Nézzünk néhány meglepő tényt a 82-es film kapcsán.

1. A film eredetijét adó novella (kisregény) 1981 januárjában jelent meg a Kortárs folyóiratban, „Kihívás” címen. Innentől felgyorsultak az események, hiszen egy évvel később (1982 február) már forgatták a filmet, és pár hónappal később a mozikba is került.

2. Nem csak a novellának, de a filmnek is más címe volt eredetileg. A rendező András Ferenc „A búcsú 24 órája” címet szerette volna alkotásának, ám az eredeti szerző, Munkácsi Miklós szerint a Dögkeselyű jobban kifejezte a lényeget.

3. A cím megváltoztatása nagy divat lehetett akkoriban, hiszen a Dögkeselyű legnagyobb 1982-es konkurensét, Bujtor István „Csak semmi pánik” című alkotását eredetileg „Kánikula Pánikban” címen mutatták volna be. További párhuzam, hogy mindkét mozinak a rendezője írta a forgatókönyvét is (Bujtor István, illetve András Ferenc).

4. A mű alapötletét egy az Expressz újságban feladott hirdetés szolgáltatta. Amikor Munkácsi Miklós meglátta, hogy valaki 10 ezer forintot fizetne a kutyája megtalálójának, menten azon gondolkodott, milyen ember is lehet, aki az átlagbér négyszeresét sem sajnálná ilyen célra. Hamarosan meg is született az ötlet.  A Dögkeselyű költségvetése 11 millió forint volt, ami akkoriban igen komoly összegnek számított. Ebből a főszereplő, Cserhalmi György 20 ezer forintot kapott, ami éppen a kétszerese volt annak az összegnek, amit az általa megformált Simon Józseftől elloptak a filmben.

5. A film egyik zsebesét, az idősebbik Roska nővért Perczel Zita alakította. A csodás színésznő a harmincas években ünnepelt díva és egy nemzedék kedvence volt Magyarországon. Azonban 1937-ben elhagyta az országot és közel ötven évig külföldön (Franciaország, Amerika, stb.) dolgozott. András Ferenc úgy gondolta, hogy filmje jobban megszólítaná az idősebb korosztályt is, ha Perczel szerepelne benne. Ennek érdekében személyesen kereste fel a színésznőt Rómában, és sikerült rávennie a szerepre. Ettől kezdve Zita újra hazajárt az országba, sőt a kilencvenes években újra szerződtetett, színpadi színész lett Magyarországon.

Perczel Zita 1935-ben 

6. Abban a jelentben, ahol Simon József meglátogatja az apját, hogy pénzt kérjen tőle, a TV-ben az 1934-es „Meseautó” fut. Ezt a rendező éppen Perczel Zita kedvéért illesztette a filmbe, hiszen ez volt a színésznő legikonikusabb szerepe.

7. Bár a filmet hivatalosan csak 1982 őszétől vetítették volna a mozik, sok helyen premier előtt is bemutatták. Ennek az oka a nyolcvanas évek elejének nézőszám csökkenésében keresendő. A kormány éppen előző évben, 1981-ben döntötte el, hogy az embereket vissza kell csábítani a mozikba, így fontos, hogy a nyári időszakban mindig bemutassanak egy nagy tömegek számára készült alkotást. Mivel a már említett „Csak semmi pánik” egy kisebb hiba miatt csak őszre készült el, így a Dögkeselyű került a Balaton parti kertmozikba. Azt azonban már nem a kormány döntötte el, hogy egyes mozik még 1991-ben, közel tíz évvel később is vetítsék…

8. A filmet összesen 60 országban vetítették, így többek között Franciaországban, Brazíliában, sőt Japánban is (Ott több, mint egy évig). A kommunista blokkban azonban a film csak odáig tartott, hogy az elrabolt Cecília kiszabadul, mert erkölcsrombolónak tartották az öngyilkosság ábrázolását. A csehek odáig mentek, hogy saját színészekkel újra forgatták a „Dögkeselyűt”. Ebben a verzióban a főszereplő egy vezetőoktató volt, és a film szintén a lány kiszabadulásával ért véget.  A produkció egyébként annyira sikeres lett, hogy 2014-ben még a Madách színház is műsorára tűzte, musical formájában.

9. A magyar sajtóban nem volt egyértelmű a film fogadtatása. Volt olyan újságíró, aki egyenesen nevetségesnek tartotta, hogy Simon minden telefonhívása célba ér, amikor akkoriban a valóságban szinte minden második hívást félrekapcsoltak. Akadt olyan médium is, ahol annyira nem néztek utána a filmnek, hogy azt Bacsó Péternek tulajdonították (ő abban az évben a „Tegnapelőttel” jelentkezett).

10. 1994-ben megpróbáltak egy nem hivatalos folytatást készíteni a „Dögkeselyűnek”, Törvénytelen címen. A filmnek ugyanaz volt a szerzője, a rendezője és bár más néven, de szerepelt benne Cserhalmi György és Bács Ferenc is. A film azonban annyira gyenge lett, hogy a Flamex is csak 1996-ban mutatta be. Munkácsi valószínűleg megbánta, hogy újra tollat ragadott a novella kedvéért, hiszen a „Dögkeselyű” 1980-as megírása után 10 évig dolgozott más területen.