Nehezen engedte át a technológiát a vasfüggöny. De vajon hány évet késett nálunk az első viedómagnó vagy kvarcjáték?
Korábban már két cikkemben is megemlékeztem arról a tényről, hogy a KGST piac viszonyai és a nyugattal folytatott kereskedelem vékonyan csordogáló folyama nem kedvezett a világújdonságok gyors bevezetésének Magyarországon. Az ételek, háztartási berendezések, de még a nyugati mozifilmek is komoly késéssel jelentek meg nálunk a Kádár-korban. A mai anyagban a szórakoztató elektronika néhány nagy újításának külföldi és hazai elérhetősége közötti pauzát veszem górcső alá.
Aki a nyolcvanas években gyermek vagy fiatal volt, szinte biztosan emlékszik az alma-sötétzöld színekben pompázó Videoton Elektronikus TV játék, vagy leánykori nevén tv-foci nevű csodára.
Ez a játék – legalább is a szemkápráztató színű dobozon belüli része – eredetileg Atari Home Pong néven hódította meg az amerikai szíveket. A pong elsőként 1972-ben jelent meg, akkor még játéktermi, pénzbedobós formában. Egy hirtelen jött ötlet nyomán 3 évvel később már elkészült az otthoni, TV-re kapcsolható verzió, mely a már említett Home Pong nevet viselte. Az amerikai Sears hipermarket lánc rendelt belőle 150 ezer darabot az első aranyvasárnapi időszakra, és Sears Tele-Games néven el is adták az utolsó darabig.
A Videoton a hetvenes évek végén vásárolta meg az akkor már bőven lerágott csontnak számító hardver és szoftver használati jogait és (a közhiedelemmel ellentétben) 1980 októberében, az őszi BNV-n tartották meg a bemutatóját a jól ismert kivitelben. Érdekes módon a hardver képességeit nem használták ki teljesen, hiszen az akkor már színes képet és több játékmenetet is tudott volna. Nekünk meg kellett elégedni a monokróm képpel és a tenisz, jégkorong faltenisz I-II négyessel. A játék különböző nehézségek folytán csak egy évvel később került a boltokba (miután a 81-es BNV-t is megjárta), így a játéktermi ponghoz képest 9, az otthoni verzióhoz mérten 6 évet késett. Ráadásul nem is aratott elsöprő sikert. A Ravill még 1983-ban rendelt a boltjai számára egy 300 darabos szállítmányt, ám a Videoton már ezt is vonakodva szállította le. A következő évet már a cserélhető kazettás konzolok uralták, így a magyar pong összesen 3 évet élt.
Hasonló késéssel rajtolt itthon kedvenc időmérőnk, a kvarcóra. Ezt az időmérőt a Seiko dobta először „Seiko Quartz-Astron 35SQ” néven Japánban, 1969 karácsonyán.
A világelső még mutatós volt. Nálunk a “pálcikásak” voltak menők…
Ebben az esetben a hazai gyártás soha nem valósult meg, így csupán azt a dátumot jegyezhetjük fel, amikor az első hivatalos import megindult. Az első – svájci – quartz csuklóórák 1977-ben, vagyis röpke 8 év késéssel kerültek az Óra és Ékszerkereskedelmi Vállalat boltjaiba. Mint hamar kiderült, nem is lett volna értelme az eszeveszett kapkodásnak, hiszen a javítóipart így is hidegzuhanyként érte az „új” technológia. A kvarcórák vizsgálata és javítása olyan műszerezettséget igényelt, amellyel nem számoltak, és ilyen műszerekkel nem rendelkeztek. Ezért nyomban intézkedtek, hogy az órákon kívül műszereket is importáljanak. Ezekből a műszerekből azonban nagyon kevés érkezett. Ezért csak a központi javítóműhelyt tudták ellátni. Elég kínos blama egy 4000 forintos terméknél (abban az évben az átlagbér 3400 Ft volt).
Még ennél is nagyobb izgalmat keltett 1983-ban a hír, hogy a Skála karácsonykor videómagnókat fog árusítani! Az áruházlánc akkor már régóta ügyködött a legális import kivitelezésén, de folyton zátonyra futott a törekvésük. Abban az évben végre sikerült 2400 készüléket a polcokra tenniük, 60 ezer forintos áron. Ez utóbbi tény még nagyobb vihart kavart, hiszen az országba így-úgy (többnyire csempészés útján) bekerült készülékeket még használtan is 150-200 ezerért árulták a bizományi üzletek. Az akkor senkit sem érdekelt, hogy az első VHS rendszerű képmagnó, a JVC HR-3300 gyártása eddigre már be is fejeződött.
Mi az 1976-os bemutatás után 7 évvel is boldogok voltunk a „Az üdvözlet a bőrgatyából – tiroli szex”, a „Terminator” és a „Tökéletes katona” filmeket a robbanó Color Star tv képernyőjére varázsoló csodadoboz érkezésétől.
Ám ez az év nem csak a monoton hangú film-alábeszéléstől volt hangos. Szintén 1983 karácsonyán futott be az első elektronikus LCD kézijáték, melyet Árpád országában kvarcjáték titkos kóddal ismertünk meg. Az LCD képernyő következtében csodás képpel futó kézi konzolban különösen szerettem, hogy induláskor az előre rögzített figurák minden mozdulata egyszerre látszott. Az iskolákban ez a gép óriási botrányokat okozott, hiszen a tanerő nem volt felkészülve a gyakran órán is felhangzó csipogásokra és egyéb fura hangokra. Meglepő módon ez a készülékcsoport alig három éves volt, mire mi is a kezünkbe vehettük, hiszen a Nintendo Game & Watch sorozat „Ball” nevű gépe 1980. április 28-án mutatkozott be. Noha a készülékek 1000 forintos áráért 1983-ban 1 hetet kellett dolgozni, mégis sok karácsonyfa alá került belőlük. Az igazi terjedés azonban a szovjet „Elektronika” koppintások megérkezésével vette kezdetét.