Nem tudtuk, hogy a majmocska eredetileg népnevelő eszköz és mesefigura, mégis imádtuk. De mi volt az a nyúlcsicsi?
Fotó: Fortepan/ Magyar Rendőr
Aki 1980 és 83 között a Balatonon járt, az – kortól függően – szinte biztosan vitt magával vagy éppen vásárolt egy olyan babát, amiről semmit sem tudott, de annyira menő volt, hogy mindenképpen kellett neki vagy a gyerekének. Mintha csak valóban a dzsungelben történt volna, 1980 végén egy kis majomcsorda „lerohant a fáról” és letarolta Magyarországot, de elsősorban a gyerekek szívét és a szülők pénztárcáját, majd szinte ugyanilyen hirtelen el is tűnt. A csorda tagjait úgy hívták: Moncsicsi…
Valójában mire nálunk megjelentek ezek a bájosarcú, szőrős testű bábuk, addigra a Moncsicsi kolónia legidősebb egyedei már iskoláskorba léptek, lévén Kóicsi Szekigucsi már 1974 elején kitalálta őket. Elképzelése szerint a majmocskák tanították volna az egymás iránti szeretetre és tiszteletre a gyerekeket és felnőtteket egyaránt. Persze Magyarországon valószínűleg az embereknek fogalma sem volt erről, mint ahogy arról sem, hogy mire hozzánk értek ezek a szőrős állatkák, addigra hazájukban már anime sorozatok főszereplői voltak. Ráadásul a hazai eltűnésük idején már Amerikát is meghódították, hiszen a mese gyáros Hanna-Barbera produkció az ottani változatot is elkészítette a mesékből 1983-ban, és a Mattel játékgyár a gyártás- és forgalmazás jogát már 1980-ban megszerezte. Ebben az időszakban, az Egyesült Államokban a Moncsicsi népszerűbb volt a gyerekek körében, mint Miki egér!
Mi mindössze annyit tudtunk abban az időben, hogy Ulmann Mónika róluk énekelt a Zenebutik adásában, és minden „menő” gyereknek volt már belőle egy-két példány. Hogy pontosan hogyan kerültek ezek a lények Magyarországra, azt akkor és azóta sem sikerült pontosan kideríteni. A legvalószínűbb forgatókönyv, hogy hozzánk eleinte nem az eredeti japán, hanem a hamisított hongkongi vagy tajvani verziók kerülhettek el, és eleinte a Konsumex közvetítésével a Triál hálózatban lehetett kapni őket. Persze lehetséges, hogy az első büszke tulajdonosok valamilyen külföldi forrásból kapták az új kedvencet, lévén szinte az összes európai országban forgalomba kerültek addigra. Az NSZK-ban közvetlenül Japánból importáltak, míg Franciaországban licensz alapján, hongkongi fejjel és végtagokkal, helyi testtel készültek a Moncsicsik, Kiki néven. Utóbbi országban az első évben 200 ezer, míg a hisztéria elüléséig tartó 4 évben 3 millió darabot sikerült eladni (persze ez még mindig alacsony szám a japán piachoz képest, ahol az első évben 6 millió darabot hoztak forgalomba). Ráadásul az olcsóbb gyártás érdekében a francia változatokat elítéltek varrták a börtönökben, és az eredeti, rizstölteléküket is műanyag golyócskákra cserélték. A sikert az sem akadályozhatta meg, hogy a kisebbeket 60- a nagyobbakat 200 frankos (kb. 360 és 1200 forintos) áron tették a polcokra. Ráadásul amikor kezdett alábbhagyni a mánia, akkor a legkülönbözőbb ruhákat és használati tárgyakat is piacra dobták a majmocskák számára a Barbie babák mintájára.
Nálunk ennél kedvezőbb áron lehetett beszerezni a kötelező játékot, mivel a kereskedelem 240 forintos címkét akasztott a majmocskákra, vagyis egy átlagos fizetés egy tizedéből már meg lehetett venni őket, persze ha volt a boltokban. Az első évben, 1980-ban ugyanis csak mutatóban lehetett Moncsicsivel találkozni, igaz a hazai kisipar hamar felzárkózott a hirtelen jött igényekhez. Mivel nálunk igazából csak két évig tartott a láz (1981-83. 1980-ban csak az utolsó két hónapban jelent meg), „alig” 100 ezer darabot adtak el a Triál hálózatában, és további 50-70 ezer majmocska találta gazdára a magánkereskedelemben. A hatása azonban így is eget rengető volt.
Fotó: wikipedia
Ez a bő két év ugyanis elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy eltűnjenek az iskolába szánt fehér pólók az országból, mivel azokat a maszekok az utolsó darabig felvásárolták és Moncsicsi képpel díszítve négyszeres áron adták tovább. Ráadásul az egyik legjobb hazai rajzfilm, a Vuk népszerűségét is a múltnak adta át. A jobb sorsra érdemes róka ugyanis 1981 telén került a hazai mozikba és mire eljött a nyári ruhák szezonja, addigra a pólókon és rövidnadrágokon már a Moncsicsi majomkodott (vagy éppen a Mundial feliratok, melyek a ’82-es futball vébére utaltak). De ezzel még koránt sem volt vége.
A hazai kisipar az utolsó bőrt is le akarta húzni a hirtelen jött sikertermékről, így egészen meglepő újdonságokkal is előálltak. 1982 karácsonyi időszakában már meg lehetett vásárolni a kerámiából készült Moncsicsi kitűzőket (ez a kitűzőmánia idejében történt, így ragyogó ötletnek tűnik). Néhány hónap múlva pedig a húsvéti időszakra is jutott egy eszement újítás: egy élelmes maszek kitalálta, hogy a Moncsicsiknek hosszú fület eszkábál és Nyúlcsicsi néven dobja őket piacra. De nem mindenkit érintett meg a moncsicsimánia. A Tükör magazin egyik száma hosszú cikkben mutatott be egy családot, mely saját magát „kultúrsznobként” aposztrofálta. Lányuk, Zsófika nem vágyott Moncsicsire, igaz apai tiltásra a Mazsolát és a Vukot sem nézhette meg, mivel ezek ízlésromboló giccsek. Így Zsófika 7 évesen Bulgakov Mester és Margaritájával múlatta az idejét.
A többiek viszont Moncsicsi lázban égtek és mindegy volt, hogy a nagy, ölben tartható vagy a lapockájánál összecsíptethető verzióról volt szó, mindet akarták. Végül a majmocskák az első megrendítő ütést még kiállták a muppet bábúkkal szemben (kinek ne lett volna kisipari brekije?), de az 1983-ban útjára indult E.T. mánia végképp a gyerekszobák sarkának homályába száműzte őket. Illetve lehet, hogy mindez csak időleges volt, hiszen a gyermekcsatornák újra műsorra tűzték a Moncsicsi testvérek kalandjait, és a boltokban újra megjelentek a bájos majmocskák. Lehet, hogy hamarosan újra hallunk róluk…
Újra támadnak?
Fotó: wikipedia
Legyen az első!