Chrudinák Alajos, Antal Imre és Vitray Tamás – a szocialista televíziózás ikonikus férfi-alakjaira emlékezünk. Szórakoztatás és informálás mesterfokon.
A Kádár korban nem csak a tv-bemondó hölgyek arca volt ismerős a fekete-fehér dobozok képernyőjéről, de bizony több férfiút is igazi sztárként üdvözölhettünk akkoriban. Gyerekként ezek a nevek számomra összefonódtak bizonyos műsorokkal, egy-egy tv-s szignál hallatán már pontosan tudtam, hogy kit várhatok a képernyőre. Akkoriban nem volt akkora divat cserélgetni a műsorvezetőket, és ha valamilyen új programot mutatott be a magyar televízió jó eséllyel a már ismert és kedvelt riporterek, bemondók közül kerültek ki a műsorvezetők. Vegyük hát sorra egykori kedvenceinket és azt, hogy mit történt velük a rendszerváltás után.
A külpolitika neves újságírója volt Chrudinák Alajos, aki nélkül nem múlhatott el Panoráma. A külpolitikai összefoglaló magazint szívesen nézték a szüleim, én pedig csodálkozva bámultam a háború sújtotta közel-keleti vidékeket, ahová a híres riporteren kívül nem sokan jutottak el akkoriban. Annyira távolinak éreztem a keleti-harcokról szóló beszámolókat, hiszen sok ezer kilométerre történtek, másrészt nem sokat befolyásoltak az én kis mindennapjaimon. Mindenesetre a felnőtt nézők szívesen figyelték a Panorámát, amely a 70-es évektől kezdve úgynevezett oknyomozó riportokat közvetített a világ minden tájáról. Chrudinák foglalkozott az erdélyi magyarokkal, később a rendszerváltáskor például közvetítette a Ceauşescu-per filmfelvételeit, beszámolt a közel-keleti konfliktusokról, az izraeli történésekről és még számos más külföldi érdekességről. A 2000-es években még bábáskodott az Echo Tv születésénél, majd jobbnak látta vidékre költözni a családjával, A jóval 80 felett járó riporter manapság egy kis erdei faluban, Mátracserpusztán él feleségével.
Kétségtelen, hogy a szocializmus egyik legkiemelkedőbb ágazata a magyar sport volt, és egészen 1986-ig, még a labdarúgás is igazi sikersportágnak számított. A szovjet blokkban egyfajta státuszszimbólumként kezelték a sportot, és minden ország azon igyekezett, hogy minél több győzelmet bezsebeljen a különböző olimpiákon és fociversenyeken. Magyarország nem is állt rosszul ezen a téren, mind a labdarúgásban, mind pedig az olimpiai sportokban jelentős eredményeket értünk el. Mivel a nemzeti érzelmeket nem igen nézték jó szemmel a politikai éra felelősei, így a kisember a szurkolásban élte ki a saját maga nemzeti hevületét. Ráadásul ezt a pártállam legfelsőbb körei sem tiltották, sőt gyakran büszkélkedtek az elvtársak a versenyeken elért magyar sikerekkel más országok vezetői előtt. Az örömbe csak néha csúszott egy kis üröm, amikor egy-egy sportolói kiválóság „elfelejtett” hazatérni a nyugaton megrendezett versenyekről. Ezekről a megmérettetésekről sportriporterek közvetítettek, így például Vitray Tamás, aki az ötvenes években elvégzett idegennyelvi diplomája miatt többféle szempontból is alkalmas volt a feladatra. Egyrészt jól beszélt idegen nyelveket, másrészt megbízhatónak tartották a pártban. Vitray saját elmondás szerint nagyon örült annak, hogy végül a televízióban kötött ki, mivel Szepesi Györggyel úgy sem tudta volna felvenni a versenyt a rádióban. Évekig hallhattuk Vitrayt szurkolni olimpiákon, foci világ- és európabajnokságokon. A rendszerváltás után több televíziótársaságnál is dolgozott, legutóbb a Digi tv-n vezetett beszélgetős sportműsort.
Bár én személy szerint a sportműsorokat kevésbé tartottam a szórakoztatónak, a hétvégenként adásba kerülő Szeszélyes Évszakokat viszont már gyerekként is nagyon szerettem. Ennek a műsornak ikonikus alakja volt az immár 11 éve elhunyt Antal Imre, aki nagysikerű zongoristából avanzsált műsorvezetővé. A hatvanas évek közepéig bejárta a fél világot zongoraművészként, de karrierjének egy csúnya ízületi gyulladás végetvetett. Ezek után a Halló fiúk, halló lányok! műsorvezetőjeként lépett színre a televízióban, de valódi ismertségre a már korábban említett kabaré-összeállítással, a Szeszélyes Évszakokkal tett szert. Elválaszthatatlan párosként tartották nyilván Kudlik Júliával, de mindkettőjüknek leáldozott a rendszerváltás után. Bár az RTL Klub megpróbálta felújítani a formációt a 2000-es években, egészségi állapotára hivatkozva Antal pár adást rögzített csupán. Családja nem lévén, magányosan, mindössze egyetlen barátja által látogatva halt meg egy Hospice házban a 2008-ban.
Legyen az első!