Az NDK titkosszolgálat sorozatban gyártotta a „Romeo-ügynököket” akik szingli nőkből szedték ki az információkat…
Romeok kiképzésen. Részlet a német közszolgálti TV adója, a ZDF Ugyanaz az ég című minisorozatából
Ha a titkosszolgálatokról és általában a kémkedésről van szó, akkor az etika többnyire másod vagy éppen sokad rendű szempontként jelenik meg egy listán, ahol az első helyen mindig a hatékonyság áll. Az országok kémszervezetei szentül hisznek a „cél szentesíti az eszközt” mondásban, így valóban minden bevethető, ami a vágyott titkos információk megszerzését lehetővé teszi. Igaz ez a szex használatára olyannyira, hogy még külön elnevezést is kreáltak az ellenkező nem információgyűjtésre történő felhasználására. Ez a sex és a espoinage (kémkedés) kifejezések összevonása nyomán létrejött sexpionage (szexpionázs). Azonban, ha azt gondoljuk, hogy az ügynökök ebben az esetben csupán csodaszép nők lehetnek, akkor nagyot tévedünk. Ismerkedjünk meg a volt keletnémet titkosszolgálat, a Stasi „Romeo osztagával”!
A Stasi korabeli vezetője, Markus Wolf valószínűleg igen jól ismerte a nőket, és tudását kegyetlenül ki is használta céljai eléréséhez. A Németországban született, majd a kémkedést a Szovjetunióban kitanult Wolf ötlete volt ugyanis a Romeo-kémek kiképzése. Az elképzelés abból a meglátásból született, hogy egy megfelelően motivált (szerelmes) nő jóval nagyobb hasznot tud hajtani, mint egy olyan, akit más módon (erőszakkal, megvesztegetéssel) vesznek rá az információk szivárogtatásra. Az ideális célpont egy megfelelő helyen (katonaság, minisztérium, stb.) dolgozó magányos nő volt, aki alacsony bizalmi posztot (pl. titkárnő) töltött be. Külön hab volt a tortán, ha a célpont barátnői, testvérei kiegyensúlyozott párkapcsolatban, pláne kisgyermekes családban éltek. A vágy ilyenkor egy pár megtalálására ugyanis még égetőbb…
Természetesen a rómeók esetében a kiképzés ugyanolyan komolyan folyt, mint bármelyik ügynök esetében. A kiválogatás annyira szigorúan folyt, hogy azon a lehetséges jelöltek 99 százaléka elbukott. Aki végül bevetésre került az 25-35 közötti, kiváló modorú, nyelveket beszélő, a másik nem számára igen vonzó és… közelharcban, fegyverhasználatban, kémfelszerelések használatában magasan képzett volt. Ezeket a rómeókat általában hamis álampolgársággal küldték át Nyugat-Németországba vagy bárhová, ahol szükség volt rájuk. Érkezésük után az ügynökök azonnal figyelni kezdték a lehetséges hölgyeket, akiket behálózhattak…
Amikor már megvolt az áldozat – és kiismerték a szokásait is – akkor igyekeztek egy szórakozóhelyen a közelébe férkőzni, majd elcsavarni a fejét. A kapcsolat fejlődésének része volt a bizalom elnyerése is, amikor a nőnek azt hazudták, hogy ők egy baráti (semmiképpen sem szocialista) országnak kémkednek, és ebben csak szívük párja segíthet nekik, különben hazarendelik őket és a románcnak vége.
Romeo akcióban
Fotó: ZDF
Mivel a házasodni kívánó bevándorlókat a hidegháború idején kiemelten ellenőrizték (különösen, ha egy biztonsági rizikót jelentő nővel kívánt frigyre lépni), a rómeóknak elemi érdekük volt, hogy a házasságkötést messzire elkerüljék. Persze ha nem sikerült, akkor ezt is meg lehetett oldani…
Történtek olyan esetek, amikor az álca fenntartásához más kémeket is be kellett vonni, akik például esketőpapnak adták ki magukat, és így biztonságossá vált a „házasságkötés” mely valójában csak színjáték volt. A feljegyzések között olyan történet is szerepelt, amikor a nő erős katolikus neveltetése tört felszínre és a kapcsolatot, a kémkedést és minden egyebet meg kívánt gyónni. Persze a Stasi ebben az esetben sem bízott meg a gyónási titokban és a papot itt is egy ügynök játszotta el. Ő azután felmentette a hölgyet a bűnök alól és a kémkedés folytatására sarkalta.
Arra vonatkozólag nem találtunk információt, hogy hazánkban kerültek-e bevetésre rómeók, ám nem vállalunk nagy kockázatot, ha úgy tippeljük, hogy igen. Ez több okból is valószínű ugyanis. Először is az osztagot kitaláló Wolf szeretett a Balatonnál nyaralni, így ismerte az itteni viszonyokat. Ő szorgalmazta a kelet-németek megfigyelését végző „Balaton brigád” felállítását is. Ez utóbbira is éppen azért volt szükség, mert a teljes keleti blokkban a tó mellett találkozhattak legkönnyebben a nyugat- és kelet-németek, itt beszélhettek, esetleg tervezhettek nem kívánatos dolgokat. Kár lett volna egy ilyen környezetben rejlő lehetőségeket nem kihasználni. Ráadásul a tó környékének szórakozóhelyei legendásan szűrték a magyar turistákat, így jóval könnyebb volt a kiszemelt külföldi hölgyek közelébe kerülni egy idegen nyelven beszélő, keményvalutával fizető sármőrnek…