Ebben a formában a náci vezető jogosult volt a magyar trónra, sőt fel is ajánlották neki a magyar koronát.
Hermann Wilhelm Göringet, a náci Németország második emberét és a német légierő, a Luftwaffe vezetőjét senkinek sem kell külön bemutatni. A hitleri rendszer és személy szerint az ő rémtettei mindenki számára ismertek. Azonban Hermann Göringet, mint jogos magyar trónörököst és Árpád-házi leszármazottat már csak kevesen emlegetik, holott ennek bizony történelmi nyomai is vannak!
Magyarországon 1968-ban robbant a sajtóbomba, miszerint a volt náci vezető és háborús bűnös I. Béla, I. László, II. Géza, II. András és V. István magyar királyok leszármazottja, valamint — kétszeresen is — Álmos vezér sarja. Ez a veretes családfa a – Göring nemesi címerrel együtt — a „Nemesi Évkönyv”-ben ,a német Góthai Almanach, Svájcban kiadott magyarnyelvű változatában látott napvilágot. Ráadásul a 104-113 oldalon található Göring címszó szerepelt a könyv 1958—61-es, 62-65-ös és 66-68-os számában is. Ebben az utolsó kiadásban talált rá a német Der Spiegel újságírója, akinek a cikke bejárta a világot.
Az Almanach egy korábbi, 1926-os kiadása
Noha senki sem vette igazán komolyan, hogy a pomerániai kisvárosban, Rosenheimben szültetett Göring valóban magyar – ráadásul királyi – ősökkel rendelkezett volna, mégis felmerül egy kérdés: Mit akart legitimálni a náci vezető ezzel az ordítóan hamis rokoni szállal? A válasz a magyar történelem egy igen meghökkentő epizódjával függ össze.
A Spiegel 1968-ban megkereste Beregfy-Berger Károly, a Szálasi féle kormány Honvédelmi Miniszterének Ausztriában élő szárnysegédjét, aki pontosan tudta a választ. Hermann Göringet 1944-ben magyar királlyá akarták koronázni!
Szálasi Ferenc nyilas vezető 1944-ben német segítséggel lett Magyarország vezetője, és – noha eddigre már a náci helyzet teljesen reménytelen volt – a korábbinál is szorosabbra akarta fűzni a kapcsolatot Németországgal. Az év végén belügyminiszterével, Vajna Gáborral, Beregfyvel és az ő szárnysegédjével együtt elutaztak Göring kastélyába, Karinhalle-ba.
Szálasi Ferenc
Itt Szálasi nem kertelt, hanem felajánlotta a náci vezetőnek Szent István koronáját és a magyar királyi posztot. Göringnek megtetszett az ajánlat, hízelgett köztudott nagyzási mániájának a nagy tisztesség. De kijelentette, hogy a feltételeket még a „Führerrel” meg kell beszélnie. Megegyezett Szálasival, hogy a koronázást, a hadiállapot javulásával, a végső győzelem kivívása után tartják meg. Ezen a ponton azt gondolhatnánk, hogy még ő is elmorzsolt egy nevetés a szája sarkában e bizarr ötlet hallatán, ám ez hatalmas tévedés!
Hogy mennyire komolyan vette Göring Szálasi tervét, abból is kitűnik, hogy haladéktalanul hozzálátott ősi származásának bizonyításához. Nemesi címert rajzoltatott magának — bár egy pomerániai kisvárosban született és még a német nemesek közé sem tartozott — és gyorsan „magyarosította” eddig hibátlan árja családfáját. Abban az időszakban a náci történészek egy ilyen léptékű feladatot egy szempillantás alatt elintéztek, így nemsokára Göring már a magyar Álmos-Árpád vérvonal leszármazottjává vált. Noha ekkor Göring életéből már csak néhány hónap volt hátra, az immáron magyar trónkövetelő ősnemes származásának nyomai még 1968-ig fennmaradtak.
Mivel abban az évben már a világ minden táján tiltakoztak a bejegyzés ellen a külföldön élő magyar nemesi leszármazottak, a Spiegel megtudakolta az okokat. A kérdést a magyar nyelvű kiadványt szerkesztő, Svájcban élő Barcsay-Amant Zoltánnak tették fel, akit ez egy pillanatra sem hozott zavarba. Ő úgy gondolta, hogy a kiadványban még gengszterek is helyet kaphatnak (valószínűleg szerepel is benne ilyen személy), hiszen a családfa csak a származást bizonyítja, nem ítélkezik jó vagy rossz felett. Ő úgy gondolta, hogy Göring bizonyítékai teljesen eredetinek tűntek (arról nem kérdezték, hogy miért csak 1944-ben láttak napvilágot) és az eredeti kiadásban is szerepeltek.
Amint már említettük a könyv egy német almanach magyar nyelvű kiadása volt, így Barcsay-Amant egyszerűen áthárította a felelősséget. Ez már csak azért is kényelmes húzás volt, mert a német Nemesi Archívum igazgatója, Hans Friedrich von Ehrenkrook 1968 februárjában elhunyt. Nem kizárt, sőt nagyon is valószínű, hogy Barcsay-Amant egyáltalán nem is látta a családfáról szóló eredeti iratokat. Az, hogy a férfi magyar ember létére miért védte mégis Göring Árpád-házi származását? Talán azért, mert a magyar szerző évkönyve szerint az Ehrenkrookok éppúgy, mint a Barcsayak, rokonságban álltak Göringgel — s ezáltal jómaguk is az ezeréves Árpád nemzetség leszármazottai voltak…