A film egyik visszatérő eleme volt a Doxa karóra. Utánajártunk az értékének.
– Gyuszi bácsi, a Doxa?
– Öt perc múlva a kezeden lesz!
Biztosan mindenki emlékszik erre a párbeszédre, aki látta Koltai Róbert “Sose halunk meg!” c. filmjét. De azon gondolkodtatok már, hogy milyen értékes is volt valójában az a Doxa?Bár a filmben zajló események pontos dátuma nem derült ki, de annyit tudunk, hogy valamikor a 60-as években járunk. Ekkor az országban valóban lehetett – hivatalosan! – svájci, Doxa órát vásárolni. A fentebb említett mondat azután hangzik el, hogy Gyuszi Bácsi (Koltai Róbert) egy uzsorásnak adja az órát fedezetként, 500 Ft hitel fejében. Felmerül a kérdés, hogy ért-e ennyit a használt Doxa (hiszen a 17 születésnapjára kapta Gyuszi unokaöccse az apja kezéről)?Nos az 1961 karácsonyi időszak hivatalos árai alapján egy használt Doxa a BÁV-nál 600 forintba került, miközben egy olcsóbb karóra 150, egy ékkövekkel díszített női óra 375 ft volt (ezek az árak az újkori érték 50 százalékában voltak megállíptva). Ha ehhez még hozzávesszük, hogy az átlagkereset abban az évben 1599 forintra rúgott, akkor kijelenthetjük, hogy a legendás Doxa (újkori ára 1200 Ft) valóban komoly értéket képvielt. Igaz a BÁV akkori kínálatának csúcsán egy Tisot állt, 1500 forintos (fél)áron.