Mi köze a híres Százszorszép desszertnek a Dreherhez és a Herendihez, és miért lett ez a leghíresebb Kádár-kori bonbon?
Ha gyermekként az 1970-es években tű-cérnára volt szükségem, akkor a nagyi előkapta tetszetős Százszorszép bonbonos dobozát, amely hosszú évekig szolgálta a varrókészletet és a családunkat. Arra sajnos már nem emlékszem, hogy mikor és ki ehette meg a dobozban lévő csokoládét, mint ahogyan a finomságok ízére sem. Az biztos, hogy a Százszorszép desszert egy igazi szocialista luxusbonbon volt, amely küllemében és beltartalmában bár sokat merített a régi magyar édességgyártóktól (Stühmer, Dreher-Maul Csokoládégyár), de mégis csak igazi Kádár-kori csemegének számított. A Százszorszépnek nem csak a doboza, de a története is különleges.
A Stühmer manapság saját márkaként ismét gyártja a Százszorszép bonbont, amelynek elnevezésével a Kádár-korban először egy 1960-as sajtócikkben találkozhatunk. Ekkor már a vegyes ízesítésű bonbon nyolcszögletű doboza már a jól ismert százszorszépes, pillangós mintát viselte és a BUKEKSZ-nél, azaz a Budapesti Keksz- és Ostyagyárnál jött le a gyártósorról. A BUKEKSZ egyébként a híres sörgyáros, Dreher Antal által alapított kőbányai csokiüzem (Dreher-MAUL) államosításával jött létre, és olyan máig emlékezetes édességeket köszönhetünk neki, mint a Macskanyelv, a Francia drazsé, a Mese téglácska vagy éppen a Százszorszép. Ez utóbbi – ikonikus doboza mellett – mindig arról volt híres, hogy többféle ízt is tartalmazott, egy 1971-es cikk szerint ezek a bonbon receptek a II. Világháború előtti Dreher és Gerbaoud csokoládégyárakból származtak. 1966-ban 40 forintba került egy közepes Százszorszép desszert, ami még az Amerikai Egyesült Államokban is kapható volt. A háromféle méretben kapható díszdoboz és a benne lévő csokibonbonok a hatvanas évek második felében több díjat is nyertek a különböző édességipari versenyeken.1968-ban a BUKEKSZ-et átnevezték Duna Csokoládégyárrá, lévén, hogy az üzemben jóval több csoki és cukorka készült már ekkorra, mint keksz vagy ostyatermék. Ebben az időben évente mintegy 900 vagonnyi ínyencséggel örvendeztették meg a nagyközönséget, amelyből 35 vagon díszdoboz, csokoládés drazsé külföldre került.
Ha szeretne további gasztroblogok sztorikat olvasni vagy csak nosztalgiára vágyik, akkor olvasson Tó-retró könyvet!
Akkoriban a Magyar Édességipar két zászlóshajójának számított a fentebb bemutatott Duna Csokoládégyár és az egykori Stühmerből létrejött Budapest Csokoládégyár. Ez utóbbi őse 1868-tól kínált cukorkákat és csokoládét, a monarchia egyik leghíresebb édességgyártójaként. Később nem csak a termékei – így a Tibi csoki és a Frutti – váltak népszerűvé de a csomagolásai is. A két világháború között iparművészek tucatja dolgozott a Stühmer termékek dobozain és csomagolópapírjain – így például Lukáts Kató és Mallász Gitta. Volt itt kalocsai mintás, életképes, szegfűs és nefelejcses design egyaránt is, és a Stühmer használta először a különleges nyolcszögformájú kemény kartondobozt is a Royal bonbon csomagolásaként. Ez utóbbi ihlethette a 1950-es években a Százszorszép díszdoboz formáját is, míg a színes virágos-lepkés díszítés a Herendi Porcelán híres Viktória mintájának egyszerűsített változata. Ezt egyébként a Herendi a XIX. század közepén kifejezetten Viktória angol királynőnek készítette az uralkodói étkészletre, innen ered a neve is.
A Százszorszép desszertet még az 1980-as években is gyártották a Duna Csokoládégyárban, egészen a rendszerváltásig. Az egykori Dreher-Maulból létrejött Duna Csokoládét, valamint a Stühmer örökségét tovább vivő Budapest Csokoládégyárat a privatizáció idején egyaránt a német Stollwerck csokoládégyártó vette meg. A piaci viszonyokra hivatkozva a cég a Dunát azonnal bezárta, és a hozzá tartozó márkákból csupán a Francia drazsé gyártását folytatta. Némiképpen jobban járt a Budapest Csokoládé, amely tovább működött, és ott készült az előbb említett drazsé mellett a Tibi Csoki, a Konyakos meggy és a Duna Kavics is. A Stollwerck 2002-ben a bécsi központú Raiffeisen CEE Private Equity Fund LP tulajdonába került, amely 2004-ben megvásárolta a nagykanizsai Bonbonetti Kft-t is, ezáltal ostyákkal bővítve ki portfolióját. A két cég egybeolvadásával jött létre a Bonbonetti csoport, amely csak évekkel később adta el az újjáéledő Stühmernek a Százszorszép márkát. Így manapság ismét örülhetünk a vegyes bonbonoknak, és a megújult díszdoboz ismét beköltözhet varrókészlet-tartóként az otthonainkba.