Élménybeszámoló a szocialista retró világából csomagküldő KERAVILL-lal, űrutazó tv-macival és a gyújtáskapcsolós sztorikról híres, pöfögő Trabantokkal. A Retro Design Centerben jártunk.
A múzeumba lépve rögtön egy elektronikai üzletnek is beillő helyiségbe fordulhatunk, ahol a látogatók mindig nevetve jegyzik meg: „ennyi cucc soha nem volt a KERAVILL-ban!” A szocializmusban ugyanis az 1950-ben alapított Kerékpár, Rádió és Villamossági Kiskereskedelmi Vállalat volt az, ahonnan be lehetett szerezni a legújabb technikai vívmányokat a mosógéptől kezdve a hajszárítón át, egészen az autó- és motoralkatrészekig. Számos üzletük működött országszerte – a legnagyobb egyébként a budapesti Sugárban – sőt 1961-től még a minta utáni értékesítés jegyében vidéki csomagszállítást is vállaltak, így a fővároson kívüliek akár a helyi boltban megtekintett kiállított darab után is rendelhettek. S bár a Keravillról szóló korabeli cikkekben a cég vezetői váltig állították, hogy minden gépet házilag is ellenőriztek, és csak a hibátlan árut adták el, a Ludas Matyiban rendszeresen megjelenő Keravillos sztorik nem erről tanúskodtak. A Retro Design Center polcain ott sorakoznak a fadobozos fekete-fehér Orionok, a színes műanyagházas hordozható Junosztyok és még sok száz háztartási kisgép, hajszárító, Szokol rádió.
A gyerek látogatók számára bizonyára felfoghatatlan, hogy miként lehetett élni több száz tv-csatorna nélkül, és hogyan különböztették meg nagyapáik az egyes focicsapatokat a fekete-fehér meccsadásokon, ugyanakkor a retró játékok az ő szívükhöz is közel állnak. Kinek ne tetszene ma is a sok kis színes lemezautócska, vagy Mazsola és a tv-maci bábfigurája.
Az 1964-ben megszülető tv-maci több évtizeden át kísérte ágyba a gyerekeket és vezette be, illetve zárta le az esti mesét. Állítólag 1980-ban még az űrben is járt Farkas Bertalannal, az egyetlen magyar űrhajóssal, de az biztos, hogy sok-sok éven át népszerűsítette az esti fogmosás szükségességét, hogy aztán a rendszerváltás után végleg nyugdíjba vonuljon. Nem úgy a Rubik-kocka és a Gazdálkodj okosan társasjátékok, amelyek újabb és újabb formában még ma is tovább élnek. De látható itt például Donald-rágós papírgyűjtemény is, ami jól mutatja a 70-es, 80-as évek nagy szenvedélyét, a gyűjtögetést. Volt, aki bélyeget gyűjtött, volt aki értékesebb porcelánokat, mások szalvétákat, a legmenőbb városiak szekrényének tetejéről pedig nem maradhattak el a sörösdobozgyűjtemények. Ez utóbbi díszíti a múzeum nappaliját is, ahol autentikus bútorok között pihenhet meg a látogató, hogy belelapozzon a korabeli Ez a divat különszámaiba, esetleg belefeledkezzen az nyugatabbról a németek által becsempészett Burda szabásminták színes tömkelegébe. A bárszekrényben pedig ott lapulnak a kor finomságai: a Márka vermutok, a Bambi üdítők és természetesen a hazai Tokaji Aszú.
A drágább italokat ugyanis a nappali tükrös, fényes bárszekrényeiben tárolták az emberek többnyire a 70-es évektől kezdve, a konyha és a kamra a hétköznapi élelmiszereknek adott otthont. A tejeszacskó bekerült a műanyag tejtartókba, a szódásszifon mindig ott állt az asztalon, hogy a nejlonotthonkában tüsténkedő háziasszony bármikor egy könnyed szörpöt készíthessen a családnak.
A tehetősek Herendi porcelánra gyűjtöttek, míg a szegényebbeknek maradt a nagyi aranyszegélyes tömegkészlete. Hétköznapi kincseknek számítottak a műanyagipar csodás termékei, mint a reklámokkal díszített nejlonzacskók, a műanyaghálós bevásárlószatyrok, virágos hűtőtáskák. A tárgyakon eltűnődve az idősebbek szinte a szájukban érzik az útitárskrém ízét csakúgy, mint a piros mogyorós csokoládéét.
Az eredeti tárgyakat gyűjtő retró múzeum egyik legnagyobb értéke az, hogy még az illatok is visszaidézik a több évtizede letűnt korszakot: a Trabant és az Ikarusz semmivel össze nem hasonlítható szaga áthatja az udvaron kiállított járműveket. A szocialista autócsodákért rajongók igazi csemegékkel is találkozhatnak, így például egy rally-kiszolgáló autónak átalakított Volgával vagy a csak a nyugati piacra készülő Skoda 120 GLS-sel.
A képek a Retro Design Centerben készültek
Érdemes pár szóban itt megemlékezni arról, hogy miként is vártak eleink akár több évet is a hőn áhított négykerekűre, hogy aztán a Merkúr-telepről kigurulva első útjuk egy maszek autószerelőhöz vezessen, aki átnézte és újra összerakta az újautót. 1963-ban jött létre a nemes intézmény, a Merkur Személygépkocsi-értékesítő Vállalat, amely a belkereskedelmi minisztérium égisze alatt adta el a Mogürt által importált járgányokat. A Merkur felelt a gépkocsik tárolásáért, kiosztásáért, hozzájuk tartozott az alkatrész-nagykereskedelem is. Ők működtették a három budapesti és két vidéki autószalont, ahol a vevők igényelhették a kiválasztott gépjárművet, természetesen a színt gondosan megjelölve. Az évek alatt folyamatosan változó előleg OTP-be való befizetése után jött a várakozási időszak. Ezt egyébként az egyenlőbb elvtársak gyakran meg is hosszabbították, hiszen az állami intézmények, azok dolgozói és a párttagok soron kívül jutottak autóhoz. Így nem csoda, hogy nagy kincs volt a használt autó, amely olykor új árán cserélt gazdát. A gépjárműveket magánszakik javították, és mindenki alkatrészeket gyűjtögetett, hátha egyszer szükséges lesz alapon.
Ez a gyűjtögető szellem alapozta meg a szentendrei Retro Design Center alapjait is, amelyet egy lelkes házaspár hozott létre. Istvánkó Károly autószerelőként és a szocialista autók lelkes híveként több különleges gépkocsit is egybegyűjtött az évek alatt. Ez a járműpark adta először még vendégkiállításként (Kiskőrösön a Közúti Szakgyűjteményben), később pedig állandó múzeumként a mai, szentendrei Retro Design Center alapjait. Ehhez jöttek később a különböző hétköznapi használati tárgyak, bútorok, könyvek, lemezek, gépek, motorkerékpárok, bicajok és játékok, amelyeket ottjártunkkor Bea, Istvánkó Károly felesége mutatott be. A kiállítás adományokból, egyedi szerzeményekből folyamatosan bővül, sőt jelenleg helyhiánnyal küzd, hiszen számtalan érdekesség konténerekben lapulva várja, hogy megmutassa egykori arcát az érdeklődőknek.
Legyen az első!