Bár milliók tanultak az előző rendszerben oroszul, mégsem tudott és nem is akart szinte senki megszólalni a szovjetek nyelvén.
Fotó: Fortepan/ Péterffy István
Bár 1949 és 89 között milliók tanulták az orosz nyelvet, a magyarok többsége sem akkor, sem később nem tudott még megszólalni sem oroszul. Vajon a rossz nyelvoktatási módszereknek vagy egyszerűen a politikai lázadásnak volt köszönhető, hogy ilyen súlyosan leszerepelt minden idők legnagyobb volumenű nyelvoktatási kísérlete Magyarországon? Mindkettő szerepet játszhatott a szakértők szerint, pedig korábban, a II. Világháború előtt igen kedvező előjelekkel indult az orosz nyelvoktatás hazánkban. A történet az 1830-as években kezdődött, amikor a Pesti Magyar Tudós Társaság (később MTA) és a Szentpétervári Orosz Tudományos Akadémia között könyv- és kiadványcsere jött létre. Még egy nyelvgyakorló csoport is megalakult orosz kör néven a székesfővárosban, ahová maga az orosz konzul járt nyelvet tanítani. A XIX. században egyre többen szerették volna Puskint és Dosztojevszkijt eredetiben olvasni vagy onnan fordítani, így volt is igény az orosz nyelvre. Az 1800-as évek végén a monarchiában az Orosz cári birodalommal kiépített politikai és katonai kapcsolatok nyomán a katonatiszteket oroszul is tanították, és a kereskedelmi igények miatt egyre több tisztviselő is oroszul tanult. De egészen a II. Világháborúig a közoktatásban egyáltalán nem jelent meg az orosz, ennek jórészt az volt az oka, hogy a latin és a német volt az egyeduralkodó az iskolákban.
A változás a II. Világháború után jött el, 1945 után eltörölték a kötelező német nyelvet az oktatási tantervekből és helyette szabadon lehetett választani, immár akár oroszt is, így bekerült a nyelv az oktatásba. Igen ám, de a tárgyi és személyi feltételek teljesen hiányoztak, hiszen sem tankönyv, sem pedig nyelvtanár nem volt. A háborút követően ezért rögtön elindult az orosz nyelvtanári képzés, előbb Szegeden, majd más egyetemeken is. Az első tanárok az egykori orosz foglyok és politikai menekültek közül kerültek ki, de az éppen itt állomásozó orosz katonák feleségei is besegítettek. 1948-ra már nyilvánvalóvá vált az új politikai rendszer és ezzel párhuzamosan egyre fontosabb lett az orosz nyelv is. Végül az évtized végén az összes egyéb nyelvet tanuló tanárnövendéket átcsoportosították a frissen létrehozott orosz tagozatokra, mivel Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter az iskolák államosításával egyidőben előírta orosz kötelező oktatását.
Lett is nagy kalamajka a rendelet nyomán, hiszen sem könyvek, sem tanárok nem voltak a kötelező orosz nyelvoktatás megkezdéséhez, amely az általános iskolákra, a gimnáziumokra és szakközépiskolákra egyaránt vonatkozott. Ekkor terjedt el az országban az úgynevezett tanulva tanító módszer, amely szerint az újdonsült orosz tanárok azt a tudást adták tovább a nebulóknak, amit előző héten egy tanfolyamon ők maguk megtanultak. Ez a rendszer persze nem kedvezett a színvonalnak, a diákok ezután sem tudtak többet oroszul, mint előtte. Pedig a párt központi bizottsága folyamatosan hangsúlyozta, hogy az orosz nem csak egy nyelv, de a testvériség szellemiségét képviseli, ezért még fontosabb is, mint a magyar. Ilyen körülmények között a legtöbb családban nem kérték számon az orosz jegyeket a gyerekektől, mivel egyfajta lázadásként értékelték, ha valaki nem tanulta meg az orosz leckét. 1956-ig egyébként más nyelvet nem is lehetett tanulni az általános iskolákban, még második, fakultatív nyelvként sem, ugyanis ezzel a tiltással próbáltak kedvet csinálni az oroszhoz a párt vezetői. A forradalom azonban ezt némiképpen megváltoztatta.
1957 után is az orosz maradt az elsődleges nyelv, akkoriban közel 2 millió diák tanulta országszerte, ugyanakkor második nyelvknek már latint, németet és angolt is lehetett választani. A 60-as évekre teljesedett ki az orosz nyelvtanárok képzése is, így megindulhatott a szakmai munka az iskolákban: elkészültek az első tankönyvek és a politikai propagandáról áthelyeződött a hangsúly a szókincsre és a nyelvtanra. Az általános iskolai oroszoktatás színvonala ingadozó volt évtizedeken keresztül: volt, ahol elég volt bejárni az órákra és megvásárolni egy Pajtás magazint ahhoz, hogy valaki 5-öst kapjon, és maguk az átképzett orosz tanárok sem tartották túl fontosnak azt, hogy a diákok jól beszéljenek oroszul. Ráadásul a Szabad Európát hallgató szülők is egyfajta rejtett ellenállásként nem támogatták a gyerek orosz tanulmányait. Máshol viszont létrejöttek tagozatos osztályok az általános iskolákban, ahol minden nap volt orosz óra, mindeközben pedig elindult a középfokú kéttannyelvű tanítás Budapesten, ahol már más tantárgyakat – matematikát, fizikát és kémiát – is oroszul tanítottak, és ahonnan már egyenesen a Szovjetunióba mehettek továbbtanulni a motivált középiskolások. A felsőoktatásban több ezer tanárjelölt foglalkozott az orosszal és több száz bölcsész a teljes szovjet kultúrával.
Fotó: Fortepan/ Urbán Tamás
Az orosz ilyen-olyan szintű tanítása egészen 1989-ig, 50 éven keresztül tartott, amikor az új kormányzat első intézkedéseként eltörölte az orosz kötelező oktatását. 1991-re már csak pár tízezer diák tanult oroszul szemben a 80-as évek másfélmilliós létszámával, és elkezdődött az egykori orosztanárok átképzése is. Az az oktatási intézmény, amelyik akkoriban előbb kezdte meg nyugati nyelv tanítását, jóval nagyobb érdeklődésre számíthatott az első osztályosok beiskolázásánál, mint az oroszos iskolák. Ennek tükrében nem meglepő, hogy egyre több iskola döntött a nyugati nyelvek tanítása mellett. Politikai indíttatású kezdeményezésből az orosz nyelv egyszerű választható nyelvvé vált, amely manapság már csak a 5-ik, 6-ik legnépszerűbb nyelv az országban a nyelvtanulók között.
További érdekességekért, képekért és nettó retró életérzésért látogassa meg Facebook oldalunkat!
Legyen az első!