Havonta egy-egy maradandó szemsérülés és leforrázott kezek. Csoda, hogy a hadiipar nem figyelt fel a korabeli kávéfőzőkre.
Mint egy hadiüzem – készülnek az Autopressek…
Fotó: Fortepan/ Péterffy István
Szinte érthetetlen, hogy a hidegháború idején a két szemben álló fél hihetetlen mennyiségű pénzt ölt a legújabb fegyverek kifejlesztésébe, holott a magyar gyártmányú kávéfőzők fillérekért képesek voltak komoly pusztítás véghezvitelére. Na, de komolyra fordítva a szót: aki élt az előző rendszerben, annak szinte biztosan van legalább egy sztorija a felrobbanó kávéfőzőkről. De melyek voltak a legveszélyesebb típusok, és vajon mi vezetett az előbb vagy utóbb rendeltetésszerűen bekövetkező végükhöz?
Ha a beépített fűtőszállal készült, elektromos főzőket nem számoljuk – ezek kevésbé voltak hajlamosak az önpusztításra – akkor is rengeteg típus készült az 1950-80-as években hazánkban, igaz ezek jórésze csupán méretben különbözött egymástól. Igazán nagy népszerűségre három modell tett szert, bár akik 1975 után ismerkedtek a feketézés szertartásával, annak talán a Karaván név már nem mond sokat. Ezt a típust, mely formájában a későbbi kotyogóra emlékeztetett, a Fém- és Vastömegcikk-készítő Szövetkezet gyártotta, 1957-től.
Karaván reklámplakát
Kép: Budapestposter
Bár a Karaván valóban egy kicsit öblösebb kotyogóra hasonlított, működése elve teljesen hagyományos volt. Az, hogy ez a főző ennyire veszélyesnek bizonyult, valószínűleg a csapnivaló anyagminőség következménye volt (ahogyan a másik két típusnál is), hiszen a gyártás megindulása előtti minőségellenőrzés már komoly problémákat mutatott. A készülék alsó része, ahová a vizet és a kávét kellett helyezni, a képződő gőz hatására ugyanis valósággal felfújódott, így a melegítéses próbát félbe kellett szakítani. Bár a gyáriak módosítottak a kialakításon, a Karaván továbbra is a legveszélyesebb kávéfőző maradt. 1965-ben például 17(!) esetben történt szemet maradandóan károsító kávéfőző baleset, melyből 7-et a Karaván tudhatott magáénak, 4-4 alkalommal egy Autopress vagy egy Kotyogó okozta a problémát, míg két esetben nem lehetett kideríteni a típust utólag. Ráadásul a Karaván drága is volt, a maga 97 forintos árával. Érdekes adalék, hogy a főzőt árusító Keravill évekig nem jutott biztonsági szelephez, mivel a KTSZ nem szállított nekik. Az indoklás pedig csupán annyi volt, hogy a beszerelés utáni kipróbálás életveszélyes! Talán nem csoda, hogy a forgalmazást és a gyártást 1975-ben végérvényesen beszüntették.
Az előzőekben már szóba került a „Három nagy” közül a legrégebbi típus, az Autopress. Ennek gyártását már 1954-ben megkezdte a „Autófém” Autófelszerelés és Tömegcikk Kisipari Szövetkezet. Ez a főző sokkal kevésbé volt silány minőségű, mint az előző, de probléma így is bőven akadt vele, és emiatt talán a legtöbbet átkozott típussá vált. Bár a működést kevésbé befolyásolta, de szinte minden darabon előbb vagy utóbb eltörött a fedelet rögzítő csavar bakelit tekerője. Bár az élelmesebb emberek ezt még egy ráhegesztett T szárral orvosolták, ám a kávészűrő tönkremenetelének nem volt orvossága.
Autopress, ahogy mi ismertük: házilag készült tekerővel
Fotó: Antikrégiség.hu
Ez volt az az alkatrész, melyből a szövetkezet képtelen volt eleget gyártani, így szinte beszerezhetetlen volt. A hibáját – és a robbanásokat is – a túl finomra őrölt, iszaposodó kávé okozta. Bár a gyártó felhívta a figyelmet, hogy homok finomságú anyaggal tilos a készüléket megtölteni, ez az akkori otthoni- és bolti darálók, na meg a kávék váltakozó minősége mellett leginkább a szerencsén múlott. Ennek ellenére az Autopress igazi sikernek bizonyult, és számtalan formában – más neveken – gyártották, sőt gyártják ma is. A legjobb évben 160 ezer darabot adtak el belőle, ami a 69,50-es ár fényében nem is csoda.
„Semmi sem erősebb a szerelemnél, csak a kotyogós kávé, mert az bivalyerős” tartja az internetes mondás, és bizony nincs is ebben semmi tévedés. Ugyanis ez a főző teljesen másképpen működik, mint a másik két típus, így a főzet valóban erősebb lesz általa.
Fotó: pixabay.com
Bár külföldön már létezett az elv, nálunk 1963-ban hatalmas újdonságnak számított a Fémlemezipari Művek tűzoltókészülék gyáregységének fejlesztése. Kis gonoszsággal azt is mondhatnánk, hogy a gyár ezzel kívánta biztosítani a tűzoltókészülékek iránti folyamatos keresletet… Annak idején elsősorban úgy reklámozták a készüléket, hogy egyedüliként hanggal is jelzi, ha elkészült a kávé, pedig a kotyogó többet is tudott. Valójában a kottyanó hangot hallató szelep felel a kávéfőző szakaszos működéséért azzal, hogy egy bizonyos nyomás felett elengedi a gőzt. Ez az állandó nyomásváltozás pedig a kávéörlemény legtökéletesebb kilúgozódását okozza, vagyis valóban bivalyerős a végeredmény. Ez az újszerű típus annyira ismeretlen volt 1963-ban, hogy az egyik újságíró például le is forrázta vele a kezét, mert nem húzta le a gáztűzhelyről kiöntés előtt a készüléket. Ebből az esetből persze nagy botrány kerekedett, és a gyártó vállalat vezérigazgatója személyesen vonta felelőségre az árusító vegyesbolt személyzetét. Ők ugyanis elkeverték a használati útmutatót, mely felhívta a figyelmet a készülék kiöntés előtti néhány másodperces hűtésére. A Kotyogó robbanásaiért szintén a túl finom kávé felelt, de ennek ellenére ez is egy igazi sikertörténet. A típust ma is forgalmazzák, igaz a mai ár jóval magasabb, mint az 1963-as 79 forint.
További érdekességekért, képekért és nettó retró életérzésért látogassa meg Facebook oldalunkat!
Legyen az első!