Rejtélyes épületek a Balaton fenekén

A halászok is kerülték azt a két helyet, ahol gyakran tornyokat láttak és harangkongást hallottak a helyiek.

romok2.jpg

A kép csak illusztráció, nem a Balatonon készült!

A Balaton partján több, mint két évszázada makacsan tartja magát a szóbeszéd néhány rejtélyes víz alatti építményről. Időről-időre felröppen a hír, miszerint valaki talált valamit a tó fenekén Tihanynál vagy Örvényesnél. Egyesek a csendes esetéken még az elsüllyedt falu harangjának, hullámzás okozta kongatását is hallani vélték. Vannak olyanok, akik a nagy aszállyal sújtott években látni vélték egy vár vízből kiálló tornyát. Ezekre az elbeszélésekre pedig a régi halászok elbeszélései csak ráerősítettek. Szintén olaj a tűzre egy 1700-as években készült katonai térkép, mely Örvényesnél az említett helyen egy azóta nem létező szigetet jelölnek ott, ahol most csak a tó vize hullámzik. Bár a folyamatos hálószakadások miatt a halászok általában elkerülték a két említett helyet (mind Tihanynál, mind Örvényesnél), egyikük 1919-ben mégis utóbbinál látott munkához. Amikor hálója elakadt, lemerült a víz alá és saját szemével is látta a romokat. Elmondása szerint egy négyszögletes, kastélyszerű udvaron járt és saját szemével látta a sokat emlegetett tornyot is.

            Az eset után hamar elült a szóbeszéd, de 1935-ben újabb meglepő eset történt. Újra halászok kerültek a történet középpontjába, akik egy csodás és szinte teljesen épp, római korsót adományoztak az egyik tóparti múzeumnak. Az ő hálójuk is Örvényesnél akadt fenn egy kőfalban, majd, amikor kiszabadították, akkor megtalálták benne a csodás, ókori leletet. Az eset itt újra nyugvópontra jutott, hiszen az 1950-es évek második feléig Magyarországon szinte ismeretlen volt a könnyűbúvárkodás, így senki sem volt képes érdemben megvizsgálni, hogy mit is rejt a Balaton vize az említett két helyen. A titok megfejtéséhez végül 1957-59-ben kerültek a legközelebb.

            Ekkor két muzeológus, Tóth Lajos és Szentléleky Tihamér kezdett behatóbban foglalkozni a rómaiak 2-4. század közötti tevékenységével a tó környékén. Ők a rendelkezésre álló adatok alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a Balaton mélyén valószínűleg több, római korban épült villa romjai is heverhetnek. Ugyanis abban az időszakban, amikor rómaiak a tó környékén a legaktívabbak voltakm, komoly és hosszan tartó aszály sújtotta a vidéket. Ennek következtében a partvonal mintegy 500-1000 méterrel beljebb húzódott a meder irányába. Az aszály-dagály változása a tó természetes folyamata volt a szabályozás előtti időszakban, ám aki ezzel nem volt tisztában, azt könnyen megtréfálhatta a jelenség. Ahhoz azonban, hogy az elméletet igazolni tudják, a partokon is ásatásokat kellett kezdeni, hogy a feltételezett villák társait a mai szárazföldön is megtalálják. Az 1957-ben zajlott ásatások pedig eredményt hoztak, a parton mindkét helyen római település nyomaira bukkantak!

romok1.jpg

A térképvázlat a Természettudományi Közlöny 1959 novemberi számában jelent meg. Az örvényesi romok helyzetét mutatja (római számokkal a parton, kisbetűkkel a vízben).

            Bár a tó környékéért felelős Balatoni Intéző Bizottság (BIB) támogatta a víz alatti kutatások lefolytatását, az első vizsgálatokra csak 1958 szeptemberében került sor. A feltárást Tóth Lajos irányította. A munkához kölcsönkapták a Balaton kutatóhajót, mely víz alatti radarjával képes volt feltérképezni a medret. A hajót Tihanynál vetették be, míg Örvényesnél önkéntes fiatalok vállalták a meder átvizsgálását. Ők csónakjaikkal csatárláncba fejlődtek és vasvillákkal vizsgálták át a tó fenekét méterről-méterre. A vizsgálódást azokon a helyeken kezdték, melyeket a halászok veszélyes területként már korábban is bójákkal jelöltek. Az eredmények pedig nagyon hamar megérkeztek. A hajó és a csónakosok is igen rövid idő alatt megtalálták a víz mélyén heverő romokat. Ekkor néhány búvár merült a mélybe és megerősítették a feltevéseket, hogy a vízben épületek romjai találhatók, sőt az általuk felhozott tárgyak egyértelműen római időkből származónak tűntek. Az erre a célra létrejött bizottság ekkor úgy döntött, hogy következő év, vagyis 1959 tavaszán mintegy húsz könnyűbúvár segítségével teljes egészében átfésülik a medret. Ez azonban soha nem történt meg…

            Az okokat innentől csak találgatni lehet, de úgy tűnik, hogy a tó teljhatalmú ura, a BIB hátrált ki a projekt mögül. A víz mélyén heverő romok titkairól pedig talán már soha nem lebben fel teljesen a titok homálya. A két említett muzeológus pedig érdemesnek találta volna a munka folytatását. Véleményük szerint Örvényesnél nem kisebb személynek, mint a Sió-csatorna ősét is kiásató Galerius császárnak a palotája merült el a hibás helyszínválasztás miatt. Erre engedtek következtetni a búvárok által felszínre hozott tárgyak: cserépkancsó, római dárdahegy, aranypénzek és ékszerek. Ráadásul az északi part ásatásai során arra a következtetésre jutottak, hogy az ottani épületeket a déli partról származó kövekből építették, ami élénk hajóforgalmat és ennek megfelelően Balatonszerte elsüllyedt gályákat is feltételez. Talán egyszer megtudjuk a teljes igazságot, addig pedig marad tovább a szóbeszéd.

További érdekességekért, képekért és nettó retró életérzésért látogassa meg Facebook oldalunkat!

Legyen az első!

Szóljon hozzánk!